Menő lett neveletlennek lenni - Hová tűntetek, úriemberek?

Hová tűnt az illendőség ebből a világból? A fiatalabb generációkon valahogy azt látom, hogy szinte ciki normális ember módjára viselkedni. Kínos kinyitni az ajtót a nők előtt, kínos átadni a helyet az idősebbeknek vagy urambocsá' a kismamáknak, kínos a rágógumit nem szétköpködni az utcán vagy nem odanyomni az ülés alá a buszon.

Nekem kiskoromban anyukám unásig szajkózta ezeket az irányelveket: tessék köszönni, tessék felajánlani a helyet annak, akinek nagyobb szüksége van rá. Ne szemetelj, tedd a kezed a szád elé, amikor tüsszentesz, ne tedd fel a sáros lábadat a buszon az ülésre. De akkor mi változott? A mai anyukák már nem mondják a gyerekeknek, hogy kellene, hogy illene viselkedni?

Elmesélem, mi váltotta ki a felháborodásomat. Egyik reggel, munkába jövet, ahogy leszálltam a villamosról, megláttam egy párocskát - nagyjából 18 éves srác és 16 év körüli barátnője sétáltak felém a szakadó esőben. A fiú fölött esernyő - nyilván, hogy ki ne ázzon a zselé a gondosan megformázott frizurájából -, míg a lány csuromvizesen, dideregve kerülgeti a tócsákat, hogy legalább alulról ne ázzon át. Ilyenkor nem az lenne az illem, hogy a fiú mindkettejük fölé helyezze az esernyőt, vagy - és ilyet már tényleg csak halkan merek kimondani - odaadja a lánynak, úriember módjára?

Néhány évvel ezelőtt ragyogó napsütésben indultam el otthonról, azonban a buszra várva váratlanul leszakadt az ég - az esernyőm persze a lakásban maradt. Mivel nem volt fedett a megálló, kint álltam az esőben, úgy voltam vele, hogy jobb opcióm úgy sincs, cukorból sem vagyok, és elviekben a megmentő busz is pár perc múlva érkezik.

Ekkor mellém lépett egy hatvanas éveiben járó, ősz férfi, és óvatosan fölém emelte az ernyőjét, majd udvariasan meg is kérdezte, hogy ugye nem zavar a dolog, nem akar zavarni, csak nem bírta nézni, ahogy esik rám az eső. Őszintén meghatott, hogy még vannak ilyen emberek, de miért csak az idősebb generáció tagjai között?

Miért van az, hogy a nagypapám még mindig lesegíti az összes idős hölgyet a buszról, ha kirándulni mennek? Miért van az, hogy régen hosszú szerelmes levelekben írták meg az érzéseiket a férfiak, manapság meg már annak is örülni kell, ha egy korhatáros fotót átdobnak Facebookon? Miért van az, hogy anno úgy bókoltak, hogy gyönyörűnek vagy tüneményesnek nevezték a nőket, most meg a jó seggű bula és a pakolnivaló kis dög közül lehet választani?

Persze én elismerem, hogy a nők is sárosak. Elég nehéz lehet finoman udvarolni és kézcsókokkal köszönni egy olyan nőnek, aki káromkodik, mint egy kocsis, vagy aki büszke arra, hogy még az életében egy szalmaszálat nem tett keresztbe, sőt, nem dolgozott egy napot sem, csak más férfiakon élősködött.

Mégis... próbáljunk meg tanulni az idősebbektől. Tiszteljük egymást és a környezetünket. Ne legyen ciki normálisnak lenni.

• viselkedés
• illem
• Lélekprojekt