Hamarabb sötétedik, egyre hűvösebb van, mégis kedvelem ezt az évszakot

Sok minden miatt lehet neheztelni az őszre. Gyakran esik az eső, már nincs olyan sokáig világos, mint nyáron, hűvösebb az idő, de a nyaralás is már a múlté. Egyre több az olyan nap, amikor szürke, komor hangulatú az ég, és ezzel együtt az ember hangulata sem az igazi. Épphogy csak elkezdődött az ősz, de ezt a melankolikus arcát már a közelmúltban is megmutatta.

A védelmére szól, hogy egyáltalán nem most kezdett korábban sötétedni. Minden évben eljön a nyári napforduló, ami a leghosszabb nappalt jelenti. Onnantól kezdve fokozatosan rövidülnek a nappalok, és hosszabbodnak az éjszakák. Ez a nap idén június 21-én volt, vagyis gyakorlatilag a nyár eleje óta mind kevesebb ideig van világos, még ha ez a nagy kánikula közepette még nem is tűnik fel az embernek, inkább csak akkor, amikor már a zordabb idő beköszönt.

Iskolás éveimben, mint a legtöbb diák, én sem vártam az őszt, hiszen kinek hiányozna a felelés, a dolgozatok, és persze a rendszeres koránkelés. A nyár végétől, főként augusztus utolsó hetétől fogva már csakis arra tudtam gondolni, hogy hamarosan elkezdődik egy új tanév, és én egy cseppet sem voltam ettől feldobva.

Mióta kiöregedtem az iskolapadból, már nem nézek olyan szúrós szemmel a naptárra, ha a szeptemberhez érünk, hiszen nem akkora a váltás. Sőt, minden esetleges hibája ellenére nagyon is szerethetőnek találom ezt az évszakot, és annak hangulatát. Gyönyörű az őszi táj, amikor a sárga, barna és a vörös különböző árnyalataiban pompáznak a falevelek. Kedvelem benne azt is, hogy nincs túl meleg, de túl hűvös sem, így újra hordhatok harisnyát, vagy pulcsit anélkül, hogy leolvadna rólam. A nyirkos időben különösen jól tud esni a forró tea, és az eső illata is egész kellemes.

• ősz
• évszak
• Lélekprojekt