Átállítottad már az órát? Holnap reggel örülsz neki majd csak igazán

Sokan szeretik az őszt, a színesedő leveleket, mert olyankor nem annyira unalmas a természet, nincs nagyon meleg, nincs nagyon hideg. Az eső persze néha esik, de mostanában a túl forró nyarak után sokaktól hallom, hogy milyen jó is az ősz. Bevallom, bár szerintem is szép egy aranyba öltözött erdő, én csak arra gondolok ilyenkor, hogy hamarosan itt a hideg, azt pedig nem szeretem. Van, ami viszont mindig üdítően hat rám október vége táján.

Mindig elfelejtem, minden évben, utána pedig kellemes meglepetésként ér, hogy október végén van egy nap, amikor kapok pluszban egy órát. Legalábbis én így élem meg az óraátállítást.

Ilyenkor mindig elhatározom, hogy nem, nem alszom tovább egy órával, hanem ugyanakkor fogok felkelni, mint addig, és milyen jó lesz, mert lesz plusz 60 percem, amit mindenféle szuper dologgal fogok eltölteni. Ilyenkor egy vagy két hétig a régi időszámítás szerint nézem az órát. Most már este 11 lenne, vagy már reggel hét lenne, de jó, hogy most még csak hat óra van. És már húzom is a takarót a fejemre. Ugyanis általában a második reggel már az alvásra szavazok ahelyett, hogy a fent említett és közelebbről meg nem nevezett szuper dolgokat tenném.

Az óraátállítás állítólag megviseli a szervezetet, felborítja a bioritmust, amihez a szervezet csak hetek alatt alkalmazkodik, több a baleset ilyenkor, depressziót és étvágytalanságot okoz, ingerültek lesznek az emberek.

Én ebből nem nagyon érzékelek semmit, lehet, hogy korábban sötétedik, de korábban lehet bekuckózni, tovább lehet aludni, az ember kipihentebb lesz, nyugodtabb, produktívabb. Legalábbis most. Tavasszal, amikor előreállítjuk az időt, egészen más a véleményem.

• óraátállítás
• Lélekprojekt