Veszélyes és ronda! A nyolckerbe tényleg nem érdemes költözni?
Józsefváros egyes részei már nem lepukkantak, a turisták számára igazi kincseket rejt.
Amikor a szüleimmel közöltem, hogy Zuglóból a főváros VIII. kerületébe, Józsefvárosba költözöm, aggódva kérdezték, miért nem tudtam egy kevésbé veszélyes részen otthonra lelni. Meg kellett nyugtatnom őket, hogy a II. János Pál pápa tér környéke egyáltalán nem veszélyes, jó a tömegközlekedés, közel van a Keleti pályaudvar, a piac, a kisboltok, több parkot - köztük egy őrzöttet is - átadtak a lakástól nem messze.
Azok, akik az utóbbi években nem jártak Budapesten, mindezt nem tudhatják. Nem lepődtem meg, hogy a gyakorikerdesek.hu oldalon is még mindig sokan érdeklődnek másoktól, ez vagy az az utca még mindig veszélyes-e a nyóckerben. Többnyire azt a választ kapják, hogy nem, csak ronda.
Azt viszont el kell ismernem, nem ezt a kerületet özönlik el a turisták. Amikor nemrég a testvérem és a családja egy pénteki napon a fővárosban járt - vonattal érkeztek a Keletibe -, és azt kérdezte, van-e olyan látnivaló a környékünkön, ahol érdemes elidőzniük egy délutánt a párjával és egy tízéves kislánnyal, még én is azt mondtam, hogy nincs. (Jó idő volt, inkább a szabadban szerettek volna lenni, nem akartak múzeumba menni.) Elsétáltam velük a Keletiig, felraktam őket az 5-ös buszra, hogy menjenek fel a budai Várba. Jobb ötlet nem jutott eszembe.
Ha legközelebb meglátogatnak, már Józsefvárosban is tudok nekik mutatni számtalan gyönyörű helyet. Eddig is volt néhány ház vagy utcácska, amin mindig elámultam, ha arra jártam, de amikor megláttam, hogy A nyolcker málló pompája címmel városnéző túra indul, nem hagyhattam ki. Bár már vettem részt a százéves Nagykörutat bemutató eseményen, valahogy nem tudatosult bennem, hogy a gyönyörű, régi épületek sora még a VIII. kerületbe is benyúlik. Talán mert a legtöbbjük nagyon rossz állapotban van. Pedig ha közelebbről megnézzük, el lehet képzelni azt a pompát, ami egykor a málló falak alatt ragyogott.
Egy ilyen túrán olyan történelemórába csöppenünk, amilyet minden gyereknek kívánnék. Megtudtam például, hogy az 1838-as árvízben alig maradt ép ház Pesten. A Múzeumkert kerítésének falán még ma is látható, milyen magas volt a víz szintje. A katasztrófa után rendelték el, hogy az egész területet másfél-két méterrel meg kell emelni, és rendeletben szabályozták, hogy az újonnan épült házak csakis kőből készülhetnek. Azt is kikötötték, hogy a kivitelezésre szánt pénz 20%-át a homlokzat díszítésére kell fordítani.
Ezek után nem csodálkoztam, hogy a Palotanegyedben még ma is sok gyönyörű épületet látni. Esterházy, Festetics, Károlyi, Pálffy - ismert nemesi és újgazdag családok is a Nemzeti Múzeum környező utcáiban emeltettek maguknak fővárosi lakhelyet. Egészen az egykor nagyon lepukkant, néhány éve felújított Teleki téri piacig húzódik az a szakasz, ahol az egykori paloták és bérházak kezdik visszanyerni régi pompájukat, és ahol egyre több sétálóutcává alakított szakaszon lehet nézelődni és fotózni anélkül, hogy autók elől kellene elugrálnunk.
A filmesek már egy ideje felfedezték maguknak a nyolckert: a Horváth Mihály téri telefonközpont épületében forgatták a Die Hard ötödik részét, de a Liza, a rókatündér című magyar filmből ismert egyedi épület is a Teleki tértől néhány száz méterre található.