Munka otthonról

Több mint három éve otthonról dolgozom, mert körülbelül napi négy, négy és fél órát venne igénybe az irodába jutás és a hazaút. Szerencsére az újságírás olyan szakma, ami így is működhet, a munkahelyem pedig rugalmas, és bár tényleg olyan kényelem ez, amit nem szívesen adnék fel, azért sokan félreértik a helyzetet - különösen azok, akik ismerik a Szex és New Yorkot.

Újságírás plusz otthoni munka egyenlő Carrie Bradshaw életformája, gondolják, pedig ez a képlet, ahogyan a sorozatok többsége, távol áll a valóságtól. Szóval ne úgy képzeld el, hogy heti egy estén, amikor éppen semmi dolgom, írásban elmélkedem egyet az életről és a pasizásról, mintha csak naplót írnék, és ezzel annyit keresek, hogy a fennmaradó tengernyi időmben dizájnercipőkre vadászom, vagy összeülök a barátnőimmel, és órákig pletykálunk.

Valójában egy-két dolog kivételével teljesen úgy zajlanak a napjaim, mintha az irodában ülnék: ugyanaddig tart a munkaidő, ugyanúgy elérhetőnek kell lenni, és ugyanannyi feladatot kell ellátni. Persze tényleg rengeteg előnye van, például tovább alhatok, mert megspórolom a készülődéssel és az utazással töltött időt, a munkaidő lejárta után már akár 10 másodperccel azt csinálok, amit akarok, és nem kell magamra erőltetnem a társaságképes ábrázatot, ha rossz napom van, ráadásul a macska sem panaszkodhat, hogy elhanyagolva érzi magát.

Emellett viszont nagy önfegyelem kell hozzá, hogy ne kalandozzak el, ne kapcsoljam be a tévét, vagy éppen  ne kezdjek el fürdőszobát takarítani két cikk között, de szerencsére gyorsan rájöttem a dolog kulcsára, és tudatosítottam magamban azt, amivel könnyedén leküzdhetőek az ilyen késztetések.

Egyrészt rájöttem, hogy minél hamarabb elvégzem a munkámat, annál előbb jut időm a többi teendőre - ez segít a munkaidő alatt kizárólag a feladatokra koncentrálni. Másrészt ha megszűnne működni ez a rendszer, elveszíteném kiváltságos helyzetemet, sőt, legrosszabb esetben talán még az állásomat is.

Annak ellenére, hogy nálam bevált a távmunka, meggyőződésem, hogy nem való mindenkinek ez a módszer. Én szeretem a csendet és a nyugalmat, de aki folyton pörög, és lételeme a nyüzsgés, hamar motiválatlanná válhat az üres lakásban, a kollégák, a munkahelyi közeg és az ingergazdag környezet nélkül.