Láma Ole Nydahl: a halál nem jelenti az élet végét

Egyszer mindannyiunknak el kell mennie, ez a fajta bizonyosság pedig sokakat félelemmel tölt el. Holott, bármilyen meglepő, a haldoklás folyamata és a halál pillanata lehet akár örömteli is.

A tibeti mesterek mindezt évezredek óta tudják, így nem szenvedésként vagy veszteségként élik meg, ha eljön az idejük. Tanításaikat Ole Nydahl, a világszerte ismert dán származású tibeti buddhista meditációs mester és láma most a szélesebb nyilvánossággal is megosztotta Félelem nélküli halál című könyvében, magyarországi tartózkodása során pedig a Femina olvasóinak is beszélt a halálban rejlő csodálatos lehetőségekről.

A tudatosság nem tud meghalni

Az elmúlt években az agykutatás is mind távolabb kerül materialista szemlélettől. Egyfelől számos megfigyelésre nem sikerült agybiológiai magyarázatot találni, másfelől halálközeli élmények kutatása során rendre beigazolódik, hogy az agytól függetlenül is lehetséges tapasztalás - vagyis a tudatosságot nem az agy hozza létre. Mindez összecseng Buddha 2500 éves tanításával, miszerint a tudatosság valójában időtlen és határtalan, és mint ilyen, nem tud megszületni, ebből adódóan pedig meghalni sem. Csupán a test az, ami mulandó.

Felkészülés a halálra - elengedés

Mint mondja, a halált leginkább az könnyíti meg, ha el tudjuk engedni mindazt, ami a földi síkhoz köt minket. Ilyen lehet a mindenki tartós hasznára megalkotott végrendelet, illetve az, ha gondoskodunk a munkánk folytatásáról.

Ennél jóval nehezebb lehet az elválás családtagjainktól és barátainktól. Láma Ole bölcs dolognak tartja, ha minden jót kívánva elbúcsúzunk egymástól, örömmel visszatekintve minden jóra, amit adni tudnunk egymásnak, majd folytatja mindenki a maga útját.

Mindazonáltal a búcsú nem végleges. A lámának meggyőződése, hogy 2007-ben elhunyt feleségével, a szintén buddhista tanító Hannah-val már több előző életükben találkoztak, és következő inkarnációikban is egy párt alkotnak majd, folytatva a közös munkát - ám számára Hanna jelenleg is mindig és mindenhol jelen van.

A veszteségtől való félelemre kiváló ellenszer lehet az is, ha a hátralévő időnkben élvezzük a boldogsággal, szeretettel, többletenergiával megtöltött pillanatokat, a szokványos, középszerű vagy negatív jelenségeket pedig csupán felhőknek tekintjük, melyek hamarosan úgyis odébbállnak - minél inkább így teszünk, annál inkább az előbbiek jelentik majd valódi állapotunkat.

A haldokló támogatása - karmánk javítása

A nyugati kultúrában sokan - a legjobb szándék ellenére is - egyfajta lelki teherként élik meg haldoklás végigkísérését, hiszen megrázó számukra az egykor viruló emberi lény hanyatló állapotával szembesülni, és gyakran nem is igazán tudják, hogyan segíthetnének rajta. Gondoljunk arra, javasolja Láma Ole, hogy mindazon jelentőségteljes dolgok, amiket a haldokló élete során véghezvitt, most is vele vannak, és meghatározzák a lényét. Amit elmúlni látunk, az csupán a test. A tudat nem vész el, hanem egy, a köztes létben lezajló érési folyamatot követően - mintegy újracsomagolva - megnyilvánul majd a következő életben.

Ez a fajta hozzáállás nemcsak a haldoklót gazdagítja, hanem azokat is, akik támogatják őt. Hat, Buddha által meghatározott, ám világnézettől függetlenül mindenki számára jótékony hatású cselekedetben nyilvánulhat meg, úgymint nagylelkűség, körültekintő cselekvés, türelem, lelkes aktivitás, meditáció és bölcsesség. Mint Láma Ole mondja, e cselekedetek gyakorlása jó benyomásokat eredményez - a jó benyomások pedig elősegítik a fejlődésünket, ezáltal jobbá teszik a karmánkat, végső soron tehát nemcsak haldoklónak, hanem nekünk is hasznunkra vannak.

A hat cselekvés

Nagylelkűség. A haldokló szükségleteire való figyelem - anélkül, hogy megfojtanánk őt a gondoskodásunkkal -, segítség a gyakorlati dolgok elintézésében.

Körültekintő cselekvés. Békés és nyugodt környezet biztosítása.

Türelem. Ha - például a haldokló viselkedése miatt - kijövünk a sodrunkból, azzal a jó benyomások, amelyeket korábbi cselekedeteinkkel építettünk fel, szertefoszlanak, ami pedig az elkövetkező újjászületés alapját is megzavarhatja; ezt megelőzendő emlékezzünk a szép dolgokra, tudatosítsuk magunkban a haldokló frusztrációját - így újra kifejlődik a türelmünk.

Lelkes aktivitás. Gondoskodás a haldoklóról akkor is, amikor már nagyon fáradtak vagyunk. Tetterősen mások javára válni olyan erőt teremt, amely más jelentőségteljes élethelyzetben is alkalmazható. A haldokló pedig érzi, hogy erőnkön felül teszünk érte, ami az elkövetkező életekre is megerősíti a kapcsolatunkat.

Meditáció. A meditáció során távolságot hozunk létre a tudatban megjelenő, majd ott feloldó jelenségektől. A vezetett meditáció segíthet a haldoklónak abban, hogy tudatállapota higgadttá váljon, és képes legyen a lényegre összpontosítani.

Bölcsesség. Az előző öt cselekedet révén - amit öt lábként is emlegetnek - eljuthatunk a bölcsesség állapotába, amikor is tudatosul bennünk, hogy mindannyian időtlenek és elpusztíthatatlanok vagyunk.

Segítség a halál után

A légzés és a keringés leállásával - vagyis amikor orvosi szempontból bekövetkezik a halál - a tudatosság és a test kapcsolata még körülbelül 30 percig nem szakad meg, bizonyos energiák pedig finoman feloldódnak. Ezt a folyamatot belső légzésnek nevezik, és három fázisa alatt megszabadulunk a haragból, a ragaszkodásból és a nemtudásból származó érzelmektől. Jó, ha ilyenkor a test háborítatlan maradhat, így Láma Ole azt javasolja, hogy az orvosi halál utáni fél órában, ha csak lehet, ne bolygassák azt.

A halál után még hét hétig módunkban áll hatni az eltávozott tudatára, így például jót cselekedhetünk a nevében, vagy kívánhatunk neki kellemesebb közteséletet vagy kedvezőbb újjászületést. Továbbá a tudat ez idő alatt még visszatérhet emberekhez, helyszínekre, akik vagy amelyek fontosak voltak számára. Ilyenkor további lehetőségek nyílnak számunkra, hogy jót tegyünk vele, vagyis jó karmát kaphasson a köztesállapothoz és az újjászületéshez. Teljesítsük az eltávozott kívánságait, idézzük fel a hozzá kapcsolódó szép emlékeket. A ragaszkodás - "Miért hagytál el engem?" - nemhogy nem segíti a további fejlődést, de egyenesen teher a halott számára, hiszen bármennyire szeretne, nem tud visszatérni. Gondoljunk inkább arra, hogy a halott már jó helyen van, és egyébként is viszontlátjuk majd egymást.

Phova: a tudatos halál gyakorlata

A tibeti buddhizmus létezik a tudatos halál gyakorlata, a phova, amit a haldoklás során mind önmagunk, mind mások számára alkalmazhatunk. Segítségével a tudat és a test elválásakor egy zavarodott állapotból egy megszabadult állapotba érkezhetünk, illetve másokat is hozzásegíthetünk ehhez. A gyors, egyszersmind hatékony gyakorlatnak már korábban, akár a mindennapjaink során is nagy hasznát vehetjük. Végzésével negatív benyomásaink feloldódnak, a tudatunk kitisztul. Azok közül, akik elsajátították, sokan egy phova előtti és phova után időszakra osztják az életüket, és az utóbbit sokkal jobbnak tartják!

Fotók: Gara Gábor, Milassin Csaba, www.facebook.com/Hannah.Nydahl

• lélek
• buddhizmus
• halál
• vallás
• Lélekprojekt