A koránkelésnek is vannak előnyei! Érdemes őket kipróbálni legalább egyszer

Ki szeret korán kelni, ha nem muszáj? Én nem, de ha már sikerült kikászálódnom az ágyból, örülök, hogy nem alvással vettem el a napomból még pár órát, hogy aztán kapkodjak, mert persze azzal szembesülök, nincs annyi időm, mint amennyi mindent elterveztem.

Jó ideig hetente háromszor 4 óra 38 perckor csörgött az órám, mert pontosan 27 perc kellett ahhoz, hogy összekészülődjek és kiérjek a pár száz méterre található buszmegállóba. Általában már egy-két perccel korábban felébredtem, és bár félálomban zuhanyoztam vagy vettem magamra az előre kikészített ruháimat, amire a munkahelyemre értem, már képes voltam úgy elkezdeni a dolgozni, mint azt a többség a hagyományos munkaideje kezdetén teszi.

Télen sötétben és hidegben, nem egyszer hóviharban indultam el, de kárpótolt, hogy sok kis utcában az én talpam alatt ropogott először a hó. Más nem is törte meg a csendet, hiszen csak kevés járókelővel és autóval találkoztam. A kihalt utcákon bámulni a régi építészeti remekműveket, miközben sűrű pelyhekben hullik a hó, olyan érzés, mintha egy mesebeli hógömbben lennél.

Egyik nyáron közelebb költöztem a munkahelyemhez, és inkább gyalogszerrel közlekedtem. Amikor csendes kis utcákon, a város egyik legszebb, de napközben zsúfolt fasorán mentem keresztül a felkelő nap fényjátékában, sokszor eszembe jutottak azok, akik még aludtak. Arra gondoltam, sajnálhatják, hogy nem szívják be a friss levegőt, nem hallgatják a madárcsiripelést és nem borsódzik a bőrük egy-egy hajnali szellőre. Amikor ők beértek a kánikulában a munkahelyükre, én már úgy érezhettem, letettem aznap valamit az asztalra, a munkaidőm fele már lejárt, de még előttem szinte az egész nap. Délután ugyan általában jött egy fáradtsághullám, de a futás vagy a jóga átlendített ezeken, és energiával töltött fel, így este még volt kedvem és időm a barátaimmal találkozni.

Ma már hét közben sem a tyúkokkal kelek, mégsem alszom addig, ameddig megtehetném, mert nem szeretek kapkodva készülődni. A hétvégékből is emlékezetesebbek azok a napjaim, amelyeken csak egy-két órával később kelek, mint munkanapokon, és amelyeket futással indítok, majd egy nyugodt reggeli mellett - hagyva időt az ablak előtt repkedő madarak bámulására - elterveztem, mi mindenbe vágok bele aznap. Míg más fordul egyet a másik oldalára, én élvezem, hogy szombaton reggel tízkor még nem nyüzsögnek az emberek a múzeumban, vagy biciklisként alig kell figyelnem néhány autóra.

• reggel
• Lélekprojekt