Az olvasáshoz nem kell sok pénz: ezek az én filléres megoldásaim

Nyáry Krisztián kiadóvezető és Radnóti Sándor irodalomtörténész a Magyarul Balóval című műsorban - a Könyves blogon megnézhető - beszélgetett a magyarországi könyvkiadás és irodalom jelenéről. Mindenkit megóvnék attól, hogy a hazai könyvkiadás problémáiról itt beszámoljak - nem is értek hozzá persze -, így csak azt emelném ki, ami igazán megütötte a fülemet: miért vesznek egyre kevesebb könyvet a magyarok? Erre szerintem egyértelmű válasz létezik, de ezzel párhuzamosan a megoldás is ismert. Nem temetném a hagyományos könyveket.

Miért csökken a hazai kiadású könyvek példányszáma? Nem gondolnám, hogy ennek csak az internet az oka, és az, hogy ma már kevesebb embert vonz az irodalom. Ha az okokat keressük, talán elég csak bemenni egy könyvesboltba vagy végigböngészni egy webshop kínálatát: sajnos a könyvek nagyon drágák. Illetve ez így nem pontos, ugyanis ha külföldi oldalakon böngészel, láthatod, hogy ugyanannyiba kerülnek Nagy-Britanniában is a könyvek, mint itthon, csak ott jóval magasabb bérből kell kigazdálkodni az árat.

Így hiába szeretné valaki megvenni egyes művek friss, szép, ötletes borítóval ellátott - tényleg, menj be egy boltba, és nézd meg, milyen sok munkát fordítanak egyes kiadók a könyvek küllemére! - új kiadását, nincs erre annyiszor 4000 forintja, ahányszor elolvasna valamit. Én főiskolán hasonló helyzetemben kitaláltam egy megoldást, amivel szintén nem növeltem a hazai könyvek statisztikai forgalmát.

Könyvesbolt vagy antikvárium? Főiskolán nem volt kérdés, hiszen összehasonlíthatatlanul olcsóbb volt egy könyvet beszerezni antik példányban, mint újként megvenni. Ráadásul mit csinált volna az ember azokon a napsütéses tavaszi napokon, amikor órára indult, de az épület előtt meggondolta magát, mert túl jó idő volt ahhoz, hogy a méteres vastagságú egyetemfalak elválasszák a külvilágtól?

Én ilyenkor a Múzeum körút antikváriumait kezdtem el sorban felkeresni - van ott elég, így is elment az előadásokra szánt idő. Persze nem minden alkalommal vettem valamit, de akkor is jó volt felmérni a lehetőségeket, hogy legközelebb már céltudatosan nyúljak a polc felé. Főiskolásként létszükség volt a használt, és így olcsó könyv, de közben egyáltalán nem bántam, hogy antikváriumokba kellett járnom.

Azért akad olyan helyzet, amikor muszáj kifizetni a több ezer forintot egy könyvre, ez pedig akkor állhat elő, ha valaki a kortársakért rajong. A hamarosan megjelenő Houellebecq-művet például biztosan megveszem, ha már felcsigáztak a regény körül gerjesztett viták - a népszerű francia író könyvének bemutatójához kapcsolódó rendezvényeket elhalasztották a franciaországi merényletek után, mert iszlámellenesnek bélyegezték egyesek a művet, ez utóbbi persze butaság. De ugyanígy nem tudtam volna használt példányt szerezni Vlagyimir Szorokin legutóbbi könyvéből, ezért pedig - utólag bátran állíthatom - kár lett volna kihagyni a Tellúriát.

Persze tudom, hogy nem rajonghat mindenki a kortársakért, illetve rajonghat, csak nem engedheti meg magának, hogy rajongása tárgyait megszerezze. Szerencsére azért különféle netes fórumokon sokan szabadulnak meg akár egy-két hónapos könyveiktől is, így érdemes azokat az új kiadású műveket keresni, amik futottak már néhány kilométert. De antik könyveket is a neten érdemes vadászni, hiszen egy mozijegy árából akár két-három kötet is kijöhet, és személyes átvétellel még postaköltséget sem kell fizetni. Ráadásul az e-könyvek is olcsóbbá tehetik az irodalomhoz való hozzáférést. Lehet, hogy még a végén az internet menti meg a hagyományos könyvolvasást?

• Lélekprojekt