Párás hegyek, illatos virágok - Az ősi Kínába röpítenek a gyönyörű tusfestmények
Most te is részt vehetsz a varázslatos utazáson.
A csodálatos tusfestmények révén megelevenednek az ősi Kína hétköznapjai, a változatos táj szépsége - egy kis időre te is a párás hegyek és az illatos virágok között érezheted magad.
Egyszerre írás és festészet
A kínai gondolkodás szerint a legfontosabb művészeti és tudományág az irodalom volt, ezt követte a festészet. E kettő azonban szorosan együtt fejlődött: a tussal és ecsettel festett kalligrafikus írásjelek, az azokhoz kapcsolódó, szinte automatikus mozdulatok szolgáltak ugyanis alapul a hagyományos tusfestményekhez is. Nem véletlen, hogy ezt a fajta - a gondolkodásból kiinduló és komplex jártasságot igénylő - festészetet a tudós értelmiség művelte.
Hegy-víz, virág-madár
A kínai mesterek nagy tiszteletben tartották az elődök munkáját és tudását, és azt a tökéletességet igyekeztek elérni, mint ők, ezért a kétezer éves múltra visszatekintő hagyományos kínai tusfestészet alig változott az elmúlt évszázadokban.
A hosszúkás képek jellemzően tájakat, növényeket, virágokat és madarakat ábrázolnak - ezeket hegy-víz, illetve virág-madár képekként emlegetik. Előbbiek a természet hatalmát és az ember esendőségét hivatottak ábrázolni, míg utóbbiak motívumai szimbolikus jelentéssel bírnak.
Az emberalakok festése ritkább, főként tájban helyezik el őket, és kevésbé plasztikusak, sokkal inkább a karakterük érdekes. A mesterek nem a valóság illúzióját próbálták kelteni, hanem a valóság érzetét igyekeztek visszaadni műveiken.
A festményeket minden esetben feliratok kísérik - többnyire versrészletek, bölcs mondások -, melyeken keresztül a képi tartalom többletjelentést nyer.
Szellemi-lelki ráhangolódás
A kínai festők kézügyessége a rengeteg gyakorláson és az egy-egy témához készített akár több száz előkészítő vázlaton alapult. Egy-egy festő csak kevés számú téma festésével foglalkozott élete során, vannak, akik csak tájképet festettek, mások egész életükben a madár-virág témát művelték. A specializálódás eredménye volt az is, amikor két festő közösen készített egy képet - mindegyikük az általa úgymond begyakorolt motívumot adta hozzá.
Magát az alkotási folyamatot szellemi-lelki rákészülés előzte meg, ami az evés-ivást, de akár alkoholfogyasztást is magában foglalta - ám a mesterek még ez esetben is tartották magukát az egy vonal - egy mozdulat íratlan szabályához.