Karácsony kettesben: így függetlenedünk a családtól - Még utoljára

Minden párkapcsolatban eljön az év, amikor megérettnek látják az időt rá, hogy a szülőktől külön, meghitten, ketten kialakított szokások szerint ünnepeljék a karácsonyt.

30 éves és már férjes asszony voltam, mikor a tavalyi évben először mertem felvetni, hogy akkor mi idén külön szentestéznénk. Persze rögtön hozzátéve: 25-én reggel már indulunk is haza Zalaegerszegre.

Második és egyben utolsó karácsony kettesben

Rendben, szóval elég óvatos lázadó vagyok, de akkor is megtettem. Az érdem persze csak részben az enyém: életem párjának hosszas, éveken át tartó kitartó fülrágásának eredménye a változás. És hogy milyen volt a szeretet ünnepe kettesben? Furcsa, melegséges és nagyon jó. Szinte felnőttnek éreztem magam tőle.

A tavalyi bátorságunknak köszönhetően idén is kettesben, saját sütésű mézeskalácsot majszolva töltjük majd a szentestét. A kis nordmann fenyő már a franciaerkélyre rögzítve várja sorsának jobbra fordulását. Minden reggeli szellőztetésnél megnyugtató szavakkal igyekszem tartani benne a lelket: Hamarosan bejöhetsz! Türelem, már csak kilenc nap!

Már csak kilenc nap, és elérkezik életünk második kettesben töltött szentestéje. Kettesben? Hát nézőpont kérdése. Mert ahogy így leírom, valaki odabentről máris dörömböl. Egy még meg nem született, hat hónapos kisember reklamál: Hahó, itt vagyok! Csak szólok, hogy nem túl anyukás dolog megfeledkezni rólam.

Ha akarnék, sem tudnék, de hivatalosan még akkor is kettesben leszünk. Mókás belegondolni, mennyire vágytunk rá éveken át, hogy végre párban, a családtól függetlenül ünnepelhessünk. Hogy a szenteste saját legyen, csak rólunk, kettőnkről szóljon. Kitartásunknak és a hosszas családon belüli diplomáciai tárgyalásoknak végül meglett az eredménye: összesen 2 db kettesben töltött december 24.

Nagyon furcsa elképzelni, hogy 2016 szentestéjén már hárman leszünk. Egy kilenc hónapos fiú azon fog mesterkedni, hogy megingassa amúgy is gyenge lábakon álló ünnepi konyhaművészetemet, este pedig tátott szájjal és nagyra nyílt szemekkel bámulja majd a csillogó karácsonyfát. Én legalábbis így képzelem.

Az idei tehát az utolsó kettesben töltött szentesténk, a következő 20-30 évben biztosan nem lesz hasonló. Hát igyekszünk kihasználni a 2015-öst.

• ünnep
• karácsonyfa
• babavárás
• Lélekprojekt