Krumplipürévulkán és répaláva: egy fontos dolog, amit anyukámtól tanultam

Az anyák egyik legnagyobb problémái közé tartozik, hogy csemetéjük nem hajlandó még csak megkóstolni sem az egészséges falatokat, különösen igaz ez a zöldségekre.

Én még a magam 25 évével nem vagyok tagja az édesanyák táborának, azonban kilenc évvel fiatalabb tesómon volt alkalmam gyakorolni az anyáskodást. Főként, hogy tizenéves korom óta szenvedélyem a főzés, öcsém pedig kiváló tesztalanynak bizonyult a kulináris kalandozásaim terén. Így tanultam meg, hogy hogyan lehet még a legválogatósabb gyerekbe is belediktálni a gyűlölt zöldségeket - és nem is kell hozzá más, csak egy kis kreativitás.

Játssz az étellel!

Igen, gyerekkorban pont az ellenkezőjét tanítjuk a kicsiknek, de felnőttként igazán megengedett - sőt, ajánlott - egy kis szabályszegés.

Tesóm imádott mindent, ami dinoszaurusz, olyan szintű volt a rajongása, hogy ötévesen képes volt egy nap többször is végigülni a BBC Dinoszauruszok, a Föld urai című, másfél órás dokumentumfilmjét, Pálffy István hangalámondásával. Olyan száraz volt, mint a kamra végében felejtett kétszersült, a családunk falra mászott, amint Pepe bedugta a videokazettát a lejátszóba, de egy dologra remek volt: mindent hajlandó volt megenni, ami beleillett a dínós témába.

Anyukám tehát minden hétvégén "dínóhúst" sütött, amihez én krumplipüréből vulkánt csináltam, amiből veszedelmes répacsíkok törnek ki, lerombolva a brokkolierdőt. Persze ehhez jól jön egy unatkozó nagytesó, mert egy anyának általában pont erre van a legkevesebb ideje, de úgy falta a zöldséget, mintha egy csokitortát tettünk volna elé.

Rejtsd el!

Nemcsak az ovi, az otthoni környezet is remekül el tudja rontani a gyerekeket. "Anya, nem eszem brokkolit, apa szerint is undorító!" - mondják a kicsik annyiszor, és erre még ellenérvünk sem lehet, mert a gyerek nem fogadja el azt indokként, hogy "De apa már felnőtt, és nincs szüksége brokkolira ahhoz, hogy nagyra nőjön." És onnantól kezdve, hogy látja, hogy apa/nagytesó/Pistike az óvodából nem hajlandó zöldséget enni, ő is foggal-körömmel fog tiltakozni az ellen, hogy csak egy szem kelbimbó is a tányérja közelébe kerüljön. Ilyenkor csak egy dolog segíthet: a trükközés.

Saját csemetém még ugyan nincs, de van egy nagyra nőtt 27 éves gyerekem, ugyanis ha zöldségevésről van szó, a párom is határozottan kijelenti, hogy egyedül a krumplit és a hagymát tűri meg a konyhában. Na persze. Fogalma sincs róla, hogy a lasagnét, amit annyira imád, nemcsak hagymával turbózom fel, hanem brokkolival, karfiollal, spárgával, gombával és padlizsánnal is. Ugyanígy szentül hiszi, hogy a rösztim krumpliból van, miközben cselesen cukkinit használok. Néha kicsit csalni kell a jó ügy érdekében.

Ismertesd meg vele az ellenséget!

Mikor kicsi voltam, imádtam a nagyszüleimhez járni, és garázdálkodni a hatalmas kertjükben. A gyümölcsökkel mindig jóban voltam, de sok zöldségtől idegenkedtem, azonban mikor segíthettem az ültetésben, vagy eldönthettem, mit készítsünk belőle, máris közelebb kerültek hozzám. Én húztam ki a földből a répát, megmostam és elmajszoltam, vagy csemegéztem a zsenge zöldborsóból.

És ha már ő ültette a céklát, akkor hajlandó lesz megkóstolni is, főleg, ha összemaszatolhatja vele a kezét az előkészítéskor, amit nyilván külön öröm a ruhából is kiszedni, de ha sikerül egészséges felnőttet nevelni belőle, akkor úgy gondolom, minden bosszúságot megér. Még nagy kert sem kell hozzá, egy kis salátát vagy koktélparadicsomot egy konzervdobozban is nevelhetünk a konyhaablakban.

• zöldség
• a gyerek fejlődése
• gyerekkori táplálkozás
• Lélekprojekt