Ice Bucket Challenge - A jeget inkább koktélba

Néhány nap leforgása alatt maga alá gyűrte a világot a méltán népszerű vizespóló-verseny karitatív verziója, az Ice Bucket Challenge videómegosztós kampány. Bizonyára mindenki tudja, miről van szó, csak a rend kedvéért foglalnám össze a lényegét: a résztvevők videóra veszik, amint magukra borítanak egy vödör jeges vizet, egyidejűleg adományoznak - vagy nem - az amiotrófiás laterálszklerózisban - rövidítve ALS, egyfajta izomsorvadást jelent - szenvedő betegek megsegítésére létrejött ALS Associationnek, továbbá kihívják három társukat, hogy azok hasonlóképpen áldozhassanak a jótékonyság oltárán.

A jó szándékhoz nem férhet kétség, elgondolkodtató viszont, hogy vajon hányan néztek utána legalább néhány kattintás erejéig a mozgalom hátterének. Az ALS Association honlapja szerint új elképzeléseket és módszereket kíván vinni az ALS-kutatásba, amiben tudósok is fontos szerepet játszanak. A jól felépített kampány révén előzetes becslések szerint akár 100 millió dollár körüli összeggel nőhet a számlájuk - hogy ezt pontosan miképp használják majd fel, nem tudhatjuk, annyi biztos, hogy 2012-es költségvetésüknek mindössze 7,71%-át fordították kutatásra, miközben a nehezebben konkretizálható "other program activities" 63,63%-ot vitt el.

Mindazonáltal az Ice Bucket Challenge megállíthatatlanul hömpölyög tovább, egyre több híres, majdnem híres és nem híres ember pedig az eredeti forgatókönyvet alkalmazva immár nem feltétlenül az ALS Associationnek, hanem bármely, a szívének kedves szervezetnek gyűjt - kevesen lehetnek, akiknek a hírfolyamában nem jelenik meg legalább napi néhány home video a témában.

Ami egyfelől némi optimizmusra ad okot, hiszen rendre szembesülhetek azzal, hogy milyen sokan éreznek együtt a náluk kevésbé szerencsés csillagzat alatt születtekkel. Másfelől viszont eszembe jutnak azok a barátaim és ismerőseim, akik nem egy-egy látványos megnyilvánulás erejéig igyekeznek szebbé és gazdagabbá tenni a körülöttük lévők életét, legyen szó nehéz sorsú családról, hátrányos helyzetű gyerekről, beteg vagy idős emberről, gazdátlan állatról.

Ők rendszeresen áldoznak szabadidejükből és anyagi forrásaikból arra, hogy valaki másnak jobb legyen - anélkül, hogy ezt áldozatnak éreznék. Van, hogy kisebb-nagyobb összeggel segítenek, van, hogy valamilyen használati tárggyal, vagy ha éppen nekik sincs sok, egy kis figyelmességgel, egy kedves gesztussal vagy egy jó szóval - mert olyan ember nincs, aki valamit ne tudna adni. Teszik a dolgukat mindenféle showelemtől mentesen, már-már olyan természetességgel, ahogy más levegőt vesz.

Ismerek egy nagyon sikeres üzletembert is, aki nem felejtette el, honnan jött. Már akkor kicserélte egykori iskolájában a komputereket, amikor még éppen csak döcögni kezdett a szekér, és azóta is gyakorta és nagyvonalúan jótékonykodik - ráadásul gondosan mérlegelve, adott pillanatban hol lehet a legnagyobb szükség a támogatásra.

A magam részéről inkább hozzájuk szeretnék hasonlítani. Ami pedig az Ice Bucket Challenge-et illeti, a szarvasi író-költő-tehenész, Hartay Csaba álláspontja áll hozzám a legközelebb, melyet ide kattintva ismerhetsz meg - azzal a különbséggel, hogy én a jeget továbbra is a koktélba tenném. Bocs.

• pénz
• adomány
• szeretet
• jótékonyság
• Lélekprojekt