Lesz idén hó? A helyes válasz: igen!

Ahogy ránézek erre a képre, hallom a tél hangját és érzem az illatát. A hangja csendes, suttogó, tompa, az illata éles, tiszta, friss hóillat. Hidegillat. Megcsípi az arcomat.

Most, hogy a november a végét járja, talán már nem is várat magára sokat az első havunk - ha lesz idén. Én bízom benne, hogy lesz, még ha az elmúlt évek tapasztalata sajnos nem is erre mutat.

Én hinni akarom, és hiszem is, hogy lesz idén olyan, amikor hajnalban, miközben egyik oldalamról a másikra fordulok az ágyamban, meghallom a havas járdát kaparó hólapátok házak között visszhangzó hangját. A hangot, ami azt hinnénk, barátságtalan, érdes és zavaró, de valójában megnyugtat, és télérzést lop a szívbe. Reggel pedig, ha majd kivilágosodik, és felhúzom a redőnyt, beárad az ablakon az éles fény, amit az odakinn szerteszét terülő, vakító fehérség mosolyog vissza az ég felé.

A hó gyönyörű, látványos varázslat. Olyan, akár a gyémántpor, ahogy rásüt a nap. Mintha angyalok válogatták volna ki a legszebbeket, minden egyes hópihe egyenként csillan meg a fényében, és csábítja a szemem, hogy nézzem még. Szeretek gyönyörködni benne, amikor megyek az utcán.

Jéghideg, és mégis melengeti a szívet, mert igazi telet ígér. Olyat, amikor mogyorószemekké dermed az ember lábujja a csizmájában, ahogy pihepuha sálba és sapkába burkolózva, télikabátban is majdnem dideregve várja a villamost.

És az esték, amikor a lámpák fénye kacsint vissza a hóról? Aranylón, sárgán és lilán - az felér egy bűbájjal. Szeretek téli estéken sétálni, hóesésben különösen - ilyenkor szinte hallani a lehulló pelyheket. Szeretek keresztülsétálni ott, ahol még nem ment át senki, lábnyomokat hagyva magam mögött a szűz hóban.

Otthon félrehúzva a függönyt felpillantani, és azt látni, hogy nagy pelyhekben hull a hó, és nem, esze ágában sincs elállni. Ide költözött, hogy boldoggá tegyen egy időre. Közben egyszerre örülök és reménykedem, már azon aggódva, el ne olvadjon. Újra meg újra ellenőriznem kell, esik-e még.

Hiszek benne, hogy lesz idén hó és fehér karácsony. Ha pedig valaki a fejét csóválva a sok fekete karácsonytól csalódottan azt mondja, nem, nem lesz idén sem, én rögvest igyekszem az ellenkezőjét mondani neki, adni kicsit az én hitemből: hátha mégis lesz, sohasem lehet tudni, néhány európai országban már esett...

Szerintem ha mind együtt hiszünk benne, idén esni fog.

• Lélekprojekt