28 éves vagyok, házas, és babát várok - Mégis megkapom a magamét
Vágó Júlia írása
Az a baj az emberekkel, hogy soha semmi nem tetszik nekik.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Hányszor hallottuk mi, nők azokat a kérdéseket, amelyek az idősebb embereket, családtagokat, nagyszülőket roppant foglalkoztatják: mikor lesz már udvarlód? Mikor házasodtok össze? Mikor akarsz gyereket szülni? És másodikat? Nem egyszerű megfelelni a társadalmi nyomásnak (már ha valaki a mai világban még meg szeretne felelni neki), főként, ha faluról jött az ember. Nem hiába mondják, hogy minél kisebb településen élsz, annál nagyobb az elvárás.
Az a baj az emberekkel, és ezzel nem mondok újat, hogy soha semmi nem tetszik nekik. Köztudott, hogy elégedetlen a magyar nép. Az sem jó nekik, ha esküvő előtt jön a gyerek, és az sem jó, ha esküvő után esel teherbe.
28 éves vagyok, egy éve házas, és most várjuk a férjemmel első csöppségünket. Azért, mert így terveztük, azért, mert MI KETTEN így szerettük volna, és bár nem tudtuk, meddig tart a várakozás, pár hónapig vagy évekig, hála Istennek hamar sikerült. Amikor örömmel tudattam budapesti ismerőseimmel a terhesség tényét, sokan csodálkozva néztek rám: "De hát még olyan fiatal vagy!", "Én azt hittem, csak pár év múlva szeretnétek babát!", "Miért nem építetek először házat, hogy ne a kétszobás lakásban kelljen felnevelni?".
Úgy gondolom, ha arra várnánk, hogy előbb mindenünk meglegyen, kertes ház, kocsi és így tovább, akkor valószínű 40 évesen szülnék. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy alapos tervezés és számolás nélkül vetettük bele magunkat ebbe a nagy és felelősségteljes elhatározásba. Mi is annak az elvnek a hívei vagyunk, előbb legyen egy biztos anyagi háttér, úgy jöjjön a pici. Ez nem feltétlenül egy 40 milliós házat jelent...
A falun élő ismerőseimmel teljesen más volt a helyzet, mondhatni ellentettje a budapesti ismerősök reakciójának: a "Már éppen itt volt az ideje" és a "Lesz kistesvére is?" mondatokat elég sokszor hallottam az elmúlt időszakban. Hiába, a faluban "vénlánynak" számítok a 28 évemmel, hiszen ebben a korban édesanyám két óvodást nevelt, és a korombeliek többségének is már iskolás gyereke van.
Mindkét hozzáállás egyébként megmosolyogtató, azonban elgondolkodtató, hiszen jól mutatja, milyen nagy szakadék tátong társadalom és társadalom között, mennyire máshogy látja egy-egy ember ugyanazt a dolgot.
