Van, ami nem változik a születésnapok számával - Nálam sem

Van, ami egyáltalán nem változik az évek múlásával, és ez pedig az a gyermeki én, ami az emberben lakozik. Magyarországon 18 éves korunktól állítólag felnőttnek számítunk, de bizonyára senki sem úgy éli meg ezt, hogy a bűvös 18. születésnapi gyertya elfújása után soha többet nem idétlenkedik, és egyáltalán nem csinál semmi olyat, ami egy kicsit is gyerekesnek számít. Valószínűleg egy adott kor felett már nem ugrálunk a pocsolyába, és az orrunkat sem túrjuk, hiszen a szüleink megtanítottak rá, hogy ne tegyük, de olykor felnőtt létünkre is előtörhet belőlünk a gyermek.

A fenti szám tehát inkább csupán egy jogi határ, ami nem feltétlenül azonos azzal, amit legbelül érzünk. Egy 16 évesnek is lehetnek érett gondolatai a világról, mint ahogy a nagymamák, nagypapák is rögtön évtizedeket fiatalodnak lélekben, amikor az unokákkal játszanak.

Azt gondolom, hogy egyáltalán nem az számít, hány éves az ember, sokkal inkább az adott szituáció határozza meg, hogy éppen az egyik vagy másik énünket vesszük éppen elő. A mókának és a kacagásnak nincs helye olyankor, ha fontos döntést kell hozni, míg a szomorúságra, a hétköznapok szürkeségére igazi gyógyírt jelentenek.

Bár az életkoromat tekintve egy ideje felnőttnek számítok, egy szórakoztató, eredetileg gyermekeknek szánt animációs filmet bármikor szívesen megnézek, és nagyra értékelem a nevetéssel töltött perceket is, legyek akár a vicces kedvében lévő, akár a megviccelt fél. Jó, hogy otthon gyerek, a mamámnál unoka vagyok, és jó lenne úgy megöregedni, hogy egy részem mindig is gyermek marad.

• belső gyermek
• életkor
• Lélekprojekt