Hogyan költsünk el nagyon hasznosan 5 ezer forintot?
Az éves bérlet a Füvészkertbe nem kerül sokba, cserébe egész évben figyelhetjük a természetet.
A Füvészkert annyira nem odaillően bújik meg a klinikák, szakrendelők, kollégiumok és régi bérházak között, hogy aki nem tudja, hogy ott van, nagyon elcsodálkozik. Legalábbis azon, ami megmaradt belőle. Mert nem a botanikus kert bújt ide, hanem fordítva, zsugorodott egyre csak, ahogy levágtak belőle itt-ott egy darabot, miközben körbeépülte a város. Most már nem megy összébb, három hektárjával pedig könnyű szerelembe esni.
Amikor a Józsefvárosba költöztem, az egyik első dolgom volt, hogy vettem egy éves bérletet a Füvészkertbe, öt ezer forintot még soha nem költöttem el ilyen hasznosan. Az egyik fő érvem a lakás mellett, ami miatt pont ide költöztem, a kilátás a botanikus kertre volt. Most is látom, hogy a fák még csupaszok, de már készülődnek, és hamarosan zöldes köd veszi majd körbe őket, aztán lassan a levelek is láthatóak lesznek.
A kertbe lépve, mintha másik világba jutna az ember. Persze hallatszik a forgalom zaja, de csak kellemesen tompán a fák mögül. A városi mormogást pedig úgyis elnyomja a madarak csicsergése, ami ilyenkor egészen elképesztő lehet. Mert az apróbb és nagyobb szárnyasok a fákon zsinatolnak egész álló nap. Nem gondoltam volna, hogy szajkót látok a nyolcadik kerületben, de megtörtént pár hete. Igaz, ezek a madarak inkább a kék tollaik miatt érdekesek, énekhangjukat nem lehet szépnek nevezni.
Kora tavasszal a füvet apró scillák változtatják kékké, kankalinok kukucskálnak a sziklakertben. Aztán a növények kezdenek nem bírni magukkal, és elöntik a fákat a virágok, és a kert egyes részei szó szerint rózsaszínben fürdenek, a magnólia és cseresznyefa virágzás pedig igazi ünnep, az utóbbit Sakurának hívják.
A Füvészkert 1847-ben költözött a Józsefvárosba, és ma az Illés utca 25-ös számot viseli, de régen egészen odáig ért, ahol most a Klinikák metrómegálló van. Szegény kis Nemecsek egy olyan helyen pottyant vízbe, ami felett már az egyik szakrendelő magasodik. De áll még a Pálmaház és a Viktória-ház is, ahol az amazonasi tündérrózsa lakik.
Kertészgyerekként persze már régen is jártam erre, és hiába választottam más hivatást, szívesen foglalkozom növényekkel, vagy csak elnézegetem őket egy padon ülve. Édesapám dolgozott a Pálmaházban és a Viktória-házban is, szinte biztos vagyok benne, hogy az általa ültetett húsevő növények gyerekeit vagy unokáit nézhetjük még ma is, ha végigsétálunk a kőmedence mellett.
Számháborúzó gyerekek, járókeretes nénik, szerelmespárok, hobbikertészek és fotósok járják az ELTE botanikus kertjét, illetve rohangálják körbe, ha a feladat úgy kívánja meg. A sétán kívül sok program várja azokat, akik nem elégszenek meg a látvánnyal vagy a virágok illatával. Tanfolyamokat tartanak, hamarosan faoltás lesz, és nemsokára itt a cseresznyevirágzás ünnep is.
Én pedig mindjárt kipróbálom, hogy az újonnan telepített nyugágyakig, ami évek óta a legjobb fejlesztés, elér-e a wifim.