Lázasan készülök az esküvőre! Nem zavar, hogy nem én vagyok a menyasszony

Lázasan készülődöm az esküvőre. Ismét. Megint nem menyasszonyként, de ez semmit nem von le a lelkesedésemből. 

A hétvégi lagzi különleges lesz, hiszen kereken 30 évvel ezelőtt vettem részt életem első lakodalmán. Kicsi óvodás voltam, és az én egyik drága nagybátyám, anyukám öccse nősült. Már reggel nagy volt a sürgés-forgás a házban, ahol életem első pár évében együtt éltünk: a nagyszüleim, a szüleim, a bátyám, a nagybátyám és én. Miután megérkeztek a rokonok és a vendégek, én érezhettem magam a legszebbnek, hiszen rózsaszín ruhácskában én voltam a kis koszorúslány.

A templomban aztán már mindenki a menyasszonyra figyelt, de nem bántam, én is őt néztem, olyan gyönyörű volt a hófehér csipkeruhájában. A lakodalomból sok mindenre nem emlékszem, illatok, ízek és pillanatnyi érzések emléke maradt meg bennem: a nénik, akik a lakodalmas menet szélén osztották a rózsaszín-sárga kalácsot, a sok torta és a sütemények, a több ládányi Traubisoda, amiből most szerencsére nem figyelte senki, mennyit iszom. Meg a sok-sok tánc.

A hétvégi esküvő azért is lesz különleges, mert a nagybátyám fia nősül, akik ráadásul ugyanazt a nevet viselik, csak az egyik elé írja, hogy "ifj.". A szűk családból ő a legfiatalabb, mégis ő házasodik meg leghamarabb. Nem igazán tudom még elképzelni az oltár előtt, már csak ezért is várom az ő életének nagy napját.

A rokonok ugyanígy várják, és tudom, legalább ilyen kíváncsian teszik majd fel a kérdést: neked mikor lesz az esküvőd? Hogy zavar-e a kérdés? Egyáltalán nem. Talán azért, mert amióta felnőttem, nem vágyom sem nagy lagzira, sem templomi esküvőre, hófehér ruhában. Már átéltem a ruhaválasztás és a frizurapróba izgalmát koszorúslányként két nagyon jó barátnőm esküvőjén is. Mivel nem szeretek a figyelem középpontjában lenni, tökéletesen megelégedtem azzal, hogy néhány méterrel az ifjú pár mögött vonulhattam a kísérőmmel.

Koszorúslányként előkelő helyet foglalsz el a vendégek sorában, mégsem neked kell azon izgulnod, ízlik-e mindenkinek az étel, tetszik-e minden korosztálynak a zene,vagy tudtál-e minden rokonnal váltani pár szót, vagyis távozik-e valaki sértődötten.

A legnagyobb nyugalommal ehetsz, nem kell csókot váltanod minden második kanál leves után, ha valakik kocogtatják a poharukat, van időd iszogatni és süteményeket kóstolgatni. Azokkal és olyan hosszan társaloghatsz, akikkel csak akarsz, ha nincs kedved, nem táncolsz, ha fáradt vagy, leülsz, vagy elvonulhatsz egy időre. Koszorúslányként akkor van vége az esküvőnek, amikor már ülni sem tudsz. Ekkor nyugodtan mehetsz aludni, hiszen nem te, hanem a mennyasszony és a vőlegény kell, hogy elbúcsúzzon az utolsó vendégektől. Mondja valaki, hogy koszorúslánynak lenni nem jó dolog?!

• esküvő
• koszorúslány
• Lélekprojekt