Irány ismét a kamaszkor! A hétvégén lesz az 5 éves érettségi találkozónk

A hétvégén tartjuk az ötéves érettségi találkozónkat a gimnáziumi osztálytársakkal, a helyszín pedig ugyanaz az étterem lesz, ahol annak idején a bankettünket is megrendeztük. Ennek természetesen nem mindenki örül, hiszen az ilyen események szervezésében az a legszebb, hogy mindenki mást akar.

Valahol érthető, hogy mind a harminc ember máshogy képzeli el az estét, mégis fontos lenne, hogy ebben a helyzetben mindenki megértse, szükség van a kompromisszumokra.

Persze nehéz ez egy olyan osztály esetében, amilyenek mi voltunk, hiszen a legtöbbünk igen makacs személyiség. A szalagavatónkat megelőző osztályfőnöki órákon például annyit szavazgattunk arról, mi és hogyan legyen, hogy a végére megszületett egyik szállóigénk, a: szavazzunk arról, szavazzunk-e!

Sajnos az elmúlt öt évben ebben nem változtunk, most is mindent alaposan megszavaztunk. Így történt, hogy az eredetileg májusra kitűzött érettségi találkozóra szeptember harmadik hetén kerül sor.

Bár akadnak olyan osztályok, akik nem hívnak tanárokat ezekre az eseményekre, mi úgy döntöttünk, hogy mindenkit elhívunk, akire legalább egy szavazat érkezett valakitől, megelőzve ezzel a további konfliktusokat.

A sok szervezés, szavazás és kavarás közepette felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi szükség van egyáltalán az ehhez hasonló eseményekre, hiszen én a mai napig heti rendszerességgel találkozom és/vagy bulizom együtt a régi osztálytársak többségével. Akkor pedig nem időpazarlás ez az egész?

Arra jutottam, hogy valószínűleg a kíváncsiság az, ami ilyenkor összehozza az embereket, szeretnénk látni, mire jutottak az életükkel azok a diáktársaink, akik az utóbbi hónapokban és években nem voltak hajlandóak eljönni a spontán szerveződő, köztünk csak mini osztálytaliként emlegetett eseményekre.

A másik ok, hogy talán azt reméljük, egy kicsit visszakamaszodunk majd egymás társaságában és legalább néhány óra erejéig nem érezzük magunkon a felnőttléttel járó állandó gondterheltséget, amiről annak idején csak a tőlünk rohamtempóban kopaszodó Ofőtől hallottunk.

Bárhogy is legyen, többségünk már nagyon várja a szombat estét, pedig senki nem tudhatja, hogyan alakul majd az érettségi találkozó. Mókás lesz? Nosztalgikus? Szomorkás? Netalán kissé kínos? Remélem, hogy ez mind igaz lesz rá.

• érettségi
• iskola
• barátság
• Lélekprojekt