Egy nő 1 évesen is nő

A lányom által ismerkedem új oldalról a nőiséggel. Korábban el se tudtam képzelni, hogy lányom szülessen, csak fiúgyerekekben gondolkodtam. Aztán mikor az orvos mondta, hogy nagy valószínűséggel lányom lesz, méghozzá a csípője formájából ezt már a 12 hetes magzatnál látni lehet, kicsordult a könnyem örömömben. Egy fiúcska után egy kislány, ennél szebbet onnantól már el se tudtam képzelni.

Azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megtervezzem, mit és hogyan fogok majd tenni, milyen módon nevelem őt. Újabb megdönthetetlennek látszó elveim születtek. Ilyen volt a felháborodott lázadásom a rózsaszín ruhácskák ellen. Mert milyen dolog már az, hogy a lányruhák 90%-a rózsaszín, és minden kislányt rózsaszínbe öltöztetnek?! Kész diszkrimináció. A kedves rokonok és barátok azért hozták nekünk bőkezűen ajándékokat, amelyek között nem egy rózsaszín holmi is szerepelt. Az ellenállásom pedig abban a pillanatban megtört, mikor először megláttam egy ilyen tucatruhácskában az én gyönyörű kisbabámat.

Tehát már nem lázadozom, túl jól áll neki. A rózsaszín is. Ráadásul elkezdte alátámasztani a viselkedésével is a sztereotip elméleteket, pedig én aztán tényleg nem erőltettem semmit. Alig kúszott még, de kiküzdötte magát az erkélyre, ahol kedvenc elfoglaltsága volt összegyűjteni és kóstolgatni az egyik növény apró rózsaszín virágait, aztán átirányította érdeklődését a duplósdobozra. Ebből is kiválogatta a rózsaszín virágokat.

Minden anya örömteli pillanatai közé tartozik, ha gyermeke egy kicsit eljátszik magában egyedül. Neki eddig a saját ruhái között sikerült ez a legtovább. Magától kihúzza a fiókot, kiráncigálja kedvenc ruhadarabjait, és a fejére pakolja őket, ha pedig oda már nem fér, akkor lazán átdobja a vállán a maradékot. Aztán vonul fel-alá; eleinte még négykézláb, most már felegyenesedve. Amikor életében először elindult két lábon egyedül, éppen egy zöld hálózsák volt átvetve a vállán, és ő a tükörhöz igyekezett. Úgy láttam, nagyon elégedett a produkcióval és a látvánnyal is.

Az ékszerek szintén lenyűgözik. Bárki visel fényes, csillogó szépséges darabot, ő lelkesen nyújtogatja felé puha bársonytenyereit. A bátyját is érdekelték ilyen korban ezek a dolgok, de ő amolyan férfiasan, egyetlen határozott mozdulattal vonta magához a nyakláncokat, fülbevalókat, és ezáltal viselőjüket is. A lányka azonban finoman, aprólékos érdeklődéssel érintgeti ezeket a csodákat, lenyűgözve járatja az ujjai között a kis gyöngyöket, ezüstdíszeket. Ha valamelyiket megfelelőnek tartja, az én fülembe is megpróbálja begyömöszölni.

Mivel ő nem rendelkezik még ékszerekkel, jobb híján bármit felhúz a csuklójára. Legszívesebben a lépcsőnleküldős szivárványszínű spirált szeret erre használni Az egyéves hercegnő azonban felhúzza egyik végét az egyik, másik végét a másik kezére, közben valahogy hátravarázsolja a maradékot, és úgy, felékszerezve kezd egyéb elfoglaltságokba.

De nem szeretnék csupán a külsőségeknél leragadni, ugyanis nőiségének egyéb oldalai is hamar megmutatkoztak. Ilyen például az a csábító pillantás, amit bármikor előcsalogat az arcára, hogy körülötte mindenki tócsává olvadjon szét. Ezt úgy teszi, hogy a válla fölött hátranéz, megvillant egy kétfogú mosolyt, aztán lesütött szemmel elfordul, tesz néhány lépést, és seprős szempillái alól egy pillanatra visszanéz. Senki sem menekülhet delejes hatása alól.

A babákért meg egyenesen megőrül. Ha bárhol meglát egy kisbabát, visítani, sikoltozni kezd örömében, néha még tapsol is hozzá. A bátyja ebben a korban pont így reagált a villamosokra. Ha tudja, meg is simogatja őket. Saját magának is hasonlóan örül, ha meglátja a tükörben, de ha fotón lát más babákat, akkor is kurjongat a földöntúli örömtől. Saját babát is kapott, egyértelműen az a kedvence, amelyik a legjobban hasonlít egy igazira. Boldogan magához öleli, néha ringatja is, máskor cipeli, és közben a fejét puszilgatja. Igaz, időnként egyéb ötletei is támadnak, nemrég a laptop töltőjét próbálta a baba fejéhez csatlakoztatni. Hiába, ő már a 21. század gyermeke.

A gondoskodás is meghatározza nyiladozó személyiségét. Törekszik arra, hogy mindenkinek jusson az ő ételéből is, bárkit szívesen megetet. Ha egy papírzsepi kerül a kezébe, azt az én orromhoz is odanyomja, és bólogató noszogatással közli, hogy fújhatom nyugodtan. Ha pedig hajkefét szerez, megfésülködik, aztán az én hajamat is rendbe teszi. Törekszik az önállóságra, és míg a bátyja a mai napig nem hajlandó egyedül megpucolni egy mandarint, ő megszerzi, és addig küzd, amíg le nem varázsolja a héját, és elégedetten el nem fogyasztja. Ha meglát, ki nem hagyná, hogy megkínáljon!

Valójában nem szeretném a pici lányt sem skatulyázni, hiszen eddig bölcsen elhallgattam, milyen örömmel tologat kisautókat, és mekkora harcok vannak a bátyjával egy-egy vonatsínért. Tudományos érdeklődéséről is tehetnék említést, ugyanis elmélyülten tanulmányozza ugyanazokat a búvárzsebkönyveket nap mint nap.

Tulajdonképpen azt látom, hogy kezébe adhatom én a körtét, ha neki inkább az alma kell, és javasolhatok majd számtalan mesét, de mit tehetnék, ha aztán mégis A három kismalacot kéri majd minden este. Azt gondoltam, majd én meghatározom, mit engedek be, és mit nem - és erre továbbra is törekszem -, de van, aminek nem lehet gátat szabni, és ez így van jól. Mert amíg én megmutatom neki a külvilágot, addig ő megmutatja nekem saját magát. Nézem, ahogy lassan kibomlik belőle, ha kell, támogatom, segítem, máskor pedig csak egyszerűen gyönyörködöm benne.

• Lélekprojekt