Kaptál még egy napot - Mindent jóvátehetsz

Pálfi Kriszta írása

Idén jó lenne, ha a szívekben is meggyulladna az a kis gyertya.

Az ember fázósan húzza össze a kabátját, nyakbehúzva, lehajtott fejjel feszül neki a szélnek, az örök szürkeségben csak egyetlen pöttynyi színért eseng, a reményért, hogy van, ami meg tudja változtatni a megrekedt életet. A sok nyűg, gond és megoldatlan feladat miatt gyáva lett bennünk az öröm, ahogy boldogok akartunk lenni, és már nem indulunk el szívünk dzsungelében az embert megkeresni. Advent kezdődött vasárnap, meggyújtottuk az első gyertyát, hétfőn már kinyithattuk az első ablakot az adventi naptárban is. Nem kellene 24 napot várni, a jóságot még ma el kellene kezdeni.

Kaptál egy arcot / apád, anyád arca
Csak ez lüktet bennem, ahogy ülök múltnak háttal, halállal szemközt. A szemem egy képre mered. Agyamban már nincs mikor, nincs hogy, nincs miért. Gondolatok születnek és válnak hamuvá. A szavak megtorpannak a számon és megijesztenek. A némaság szele fut el mellettem. Valamit a fülembe suttog, de nem értem, csak a szívemmel érzem. És rettegek. Csak a képet látom. Egy fekete és egy fehér kisfiú mosolyog rám. Hogy mi ebben a különös? A fekete kisfiú mosolya. Mert az a kisfiú a halál előtt áll. Csontjain feszül bőre, mely tele van kelésekkel. A fehér pedig jól táplált. De mosolya nem ragyog úgy, mint annak a kisfiúnak, aki így ismeretlenül is sebeket ejt rajtam. Lassan vagy sohasem gyógyuló sebeket. A tehetetlenség, a harag, a félelem sebei ezek. Az új adatok képen törölnek. Napi 30 ezer gyerek hal éhen a világon. Napi! Nekik egy nap az élet és a halál. Nekünk mi egy nap? Vajon hányan gondolunk bele, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy van, aki hazavár, van mit felvenni, ha fázunk, van mit enni, ha éhesek vagyunk?!

kaptál egy nevet / hordozd becsülettel
Németország most egyként gyászol egy 22 éves lányt, aki közbeavatkozott, amikor két szerb férfi meg akart erőszakolni két nőt egy gyorsétterem mosdójában. A lányt azután a parkolóban egy baseballütővel úgy elverték, hogy azonnal kómába esett. A szülei pénteken döntöttek arról, hogy örökre elengedik lányukat, és lekapcsolták a gépekről. Tügce Albayrak. A név, ami bebizonyította, Arany Jánosnak is igaza volt. Mert "legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben".

kaptál egy kezet / ne ereszd el ne ereszd el
Egy téli nap a városban sétálgattunk a barátnőmmel. Fáztunk, még a télikabátok alatt is. Az egyik forgalmas utca sarkán állt egy kisfiú. Egy pólóban. Jószerével mezítláb. A szája már kékült a hidegtől, mégis kéregetett. Kéregette az emberek szívét. Azt csak magának. Mert az anyja pár tíz méterről gondosan bebugyolálva cigifüstbe figyelte, és rá-ráordított, ha lankadni látszott. Neki csak a pénz kellett. Odaadtam volna ennek a gyereknek mindenemet. De nem adtam. Mert tudom, hogy elvették volna tőle, és holnap ugyanígy fagyoskodhat. Pár forint aprón kívül csak egy helyet kapott a gondolataim között. Remélem, ott már nem fázik.

kaptál egy szívet / igazíts rajta ha tudsz
A szív, az csak jelkép. Igazából nem kincseskamrája a szeretetnek. Mert a szeretet nem is hagyja bezárni magát. Szétfolyik az emberen. Amikor megsimogatom az arcodat, az ujjaim begyében van. Ha rád mosolygok, ráül a szájam szélére, és onnan árad szét. Amikor elesel és felemellek, erővé válik a két karomban. Mindannyian láttunk már koldust az utcán kuporogni, és lehajtott fejjel kéregetni. De vajon a rongyos, bűzös gúnya alatt meglátjuk az embert? Vagy a lehető leggyorsabban elkapjuk a tekintetünket, hogy úgy tűnjön, mi segíteni akartunk, csak éppen nem vettük észre, hogy a rongycsomó alatt lapul valaki. Még soha nem kapott el titeket a vágy, hogy felemeljétek, vagy szóljatok hozzá? Igen, persze, vitázhatnánk, hogy tehetnek-e arról, hogy oda kerültek. De ők akkor is megvívnak az élettel, amit sokunk még elképzelni sem tud.

Sok fiatalt üvegkalitkába zárnak a szülei, mindennel elhalmozzák, hogy megvédjék az élettől. Talán még dünnyög is, hogy nem éppen a legújabb divat szerinti ruhákat kapta, vagy irigyli a másikat, mert neki 2 ezer forinttal többe került a cipője. Ma már egy embert a kocsija hengerszáma határoz meg. Neked nincs 20 milliós kocsid? És még lélegzel? Ejnye. A burán kívül száz- és százezer ember nyomorog, él a nincsnél is kevesebből. Azt mondjuk, hogy nem tehetünk semmit, úgysem tudunk segíteni. Persze, hogy nem. Ha nem teszünk semmit, annak nem is lesz gyümölcse. És mivel az életben általában sok a megoldatlan probléma, az el nem ért cél, megrögződött az a szokás, hogy mindenki magáért él, csak a maga jövőjét fürkészi, még akkor is, ha ez a jövő reménytelenül sivár.

kaptál egy világot / javíts rajta ha tudsz
Csak a sikert hajszoljuk. Közben szépen lassan elfelejtjük, hogy mi is az. Mi a siker? Csodálni a szépet, meglelni másokban a legjobbat. Tudni, hogy akár csak egyetlen élet könnyebben lélegzik, mert mi élünk. Ez a siker.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is - valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megteheted. (Albert Schweitzer)

kaptál egy életet / viseld el ha tudod
Még a gimnáziumi évek alatt dolgoztam egy otthonban önkéntesként. Szellemileg sérült gyerekek éltek ott. Volt egy kislány, Csenge. Hozzá osztottak be. Reggelente én ébresztettem, fürdettem, ettünk és játszottunk. Már amennyire ezt állapota engedte. Csenge végstádiumban volt. Sérült volt az agya, a gerince. Mindemellett megtámadta a rák. Nem tudott mozogni, ülni, enni, létezni sem egyedül. Nem tudott beszélni sem, mert éberkómába esett. Engem mégis felismert. Soha, semmiért nem adnám oda a nekem szóló mosolyát. Az ujjaimon, míg élek, érezni fogom esetlen kis kezét. Csenge az enyém is volt. Ő segített nekem. Tőle tanultam meg, hogy az ember bármilyen állapotba kerül is, bármekkora is körülötte a baj, sose felejtsen el mosolyogni, és emelt fővel viselni az élet nehézségeit.

kaptál egy napot / még mindent jóvátehetsz
Igen, kaptam még egy napot. Mert nem vitte el árvíz, tornádó, földrengés a házunk. Ha éhes vagyok, van mit ennem, és nem kell a holnaptól rettegnem. Ha hazamegyek, mert van hova hazamennem, édesanyám átölel két karjával. Szerencsés vagyok? Igen. Végtelenül. Megmenthetem a világot? Igen. Egy kis darabját biztosan. Mert hiszem, hogy egyetlen hajszálnak is van árnyéka.

kaptál egy napot / még mindent jóvátehetsz
Igen, a favágók kidöntötték az erdőket, de a kétségeinket nem tudták kivágni. Felszántottuk a földeket, de a szívünket nem tudtuk felszántani. A búvárok is megmérték a tengereket, és a tudósok megfejtették már a szanszkrit világ valamennyi nyelvét. Mi mégis elfelejtettük a lelkünk anyanyelvét, ami a szeretet. Ideje lenne hát elkezdeni az alázat iskoláját. Idén ne csak az asztalon gyújtsuk meg azt a gyertyát. Szülessen meg a bennünk fénylő csillag.

Ezt is szeretjük