Egy dolog, amire több időt kellene szánnunk

Pontosan 20 évvel ezelőtt nyilvánította az ENSZ a család nemzetközi napjává május 15-ét. Azóta e napon számos programot, előadást szerveznek: ezek fő témája a biztonságot, menedéket adó háttér, amit a család biztosít számunkra.

A mai világban azonban egyre inkább megváltozik a családmodell, és egyre kevesebben és kevesebben határozzák meg életük fő céljaként a házasságot, a gyereknevelést: sokkal inkább az anyagi javakra helyezik a hangsúlyt. De vajon mit veszíthetünk, ha életünket kizárólag a karriernek szenteljük?

A mi történetünk

Születésemtől fogva úgy neveltek, hogy bármi történjék az életben, mindig a szűk család az, akire számíthat az ember. A szüleim fiatalon házasodtak össze, az esküvő után egy évvel pedig meg is érkeztem. Az öcsémre hét évet vártunk, és ezt követően három éven belül még egy kisfiúval gyarapodott a család.

Anyukám ekkor főállású anya lett, ezt érezte élete fő hivatásának, és a mai napig úgy gondolja, többet kapott ettől, mintha élete ezen időszakában nap mint nap kilenctől ötig egy munkahelyen ült volna. Eközben apukám is azon dolgozott, hogy mindenünk meglegyen, és még ha néha szűkösen is voltunk, mindketten azon voltak, hogy ebből gyerekként ne sokat érzékeljünk.

Nagyon jó testvérek lettünk, és persze olykor veszekszünk is, de mindhárman tudjuk, hogy egymásért bármire képesek lennénk. Sokan azt gondolják, hogy nem túl sok közös témám van 22 évesen egy 12 és egy 15 éves kamasz fiúval, de szerencsére ez nem így van.

Egy testvér szemszögéből

Gyakran rácsodálkozom, mennyi mindenre megtanított már ez a két kissrác, és még mindig mennyi meglepetést okoznak. Vicces volt, amikor felfedeztem, hogy a kisebbik öcsém, Máté teljesen olyan, mint én voltam ennyi idősen, és érdekes volt, amikor rájöttem, hogy az idősebbik, Matyi teljesen máshogyan, mégis sok szempontból ugyanúgy működik, mint mi.

Nem cserélném el semmire azokat az estéket, amikor hárman kuporgunk a kétszemélyes ágyamon, és sorozatokat nézünk, vagy amikor vasárnap körbeüljük az asztalt, és mindenki együtt ebédel - akkora zajjal, mint egy népes olasz család.

Ha a szüleink annak idején nem így csinálják, valószínűleg egészen más emberek lettünk volna - vagy meg sem születünk. Én mindenesetre tudom, hogy ha eljön az ideje, a családot választom, és igyekszem majd ugyanilyen jó testvért faragni a gyerekeimből, mint amilyenek mi vagyunk.

• család
• testvér
• pénz és munka
• Lélekprojekt