"Ó, ez csak egy kutya..." - A mondat, amitől minden gazdi kiborul

Gyerekkorom óta nagy kutyabarát vagyok, a családunknak mindig volt egy szőrös kis négylábúja, akit imádtam dögönyözni, de akkor értettem meg igazán, mit jelent az, ha az embernek van egy kutyája, amikor két évvel ezelőtt megkaptam az első saját kis kölykömet.

Lizi készít fel a majdani anyaságra, hogy ne érjen váratlanul, amikor majd fel kell kelnem az éjszaka közepén, mert a kicsikém rosszul van, amikor összehányja a nappalit, és ha tetszik, ha nem, fel kell takarítanom, amikor beteg, és falatonként kell etetnem. Vagy amikor Lizi még nem volt szobatiszta, és még be sem léptem a lakásba, már tudtam, hogy órákig tartó takarítás vár rám.

Mert oké, hogy a kiskutyák cukik és bolyhosak és ennivalóak, ahogy csuklanak, de van a dolgoknak egy nem aranyos oldala is, amit az emberek valahogy kevésbé szeretnek reklámozni. De ha valaki felelősségteljes állattartó, akkor tisztában kell, hogy legyen azzal is, hogy mint a gyerekeknél, itt is komoly feladatokkal találja magát szemben időről időre az ember.

Pont ezért újabban egyre többször megüti a fülemet, és egyre jobban zavar, amikor valaki azt mondja, hogy "ó, ez csak egy kutya". Mintha egy használt papír zsebkendő lenne, vagy egy út szélén heverő kavics. Nem kérlek, EZ nem "csak egy kutya".

Kezdjük ott, hogy számomra ő az egyetlen nagybetűs kutya, ahogy nagypapám mondaná: a szívem csücskén a bütyök - de ez csak a jéghegy csúcsa. A kutyusom igenis a család megbecsült tagja. Ő az, aki mindennap rajongással a szemében vár haza. Ő az, akivel elkészítem - és elfogyasztom - a vacsorámat, aki odabújik mellém, miközben filmet nézek.

"Miért adsz ki ennyi pénzt egy új játékra? Ő csak egy kutya" - mondták egyik barátnőmnek néhány napja, aki szintén nagy állatbolond. Első körben, mert megérdemli - és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy más fiktív pénztárcájában sem illik turkálni. Másrészt, mert örömöt szerez nekem, és szeretném én is boldoggá tenni. És ha éppen egy csipogós plüssnyúl a szíve vágya, hát ki vagyok én, hogy megtagadjam tőle.

Ebben a "csak egy kutyában" annyi szeretet van, mint kevés emberben. Amikor rossz napom van, és senkihez nincs kedvem, egy szó nélkül odajön, a nyakamba dugja a fejét, és csak bújik. Mert tudja, hogy pont erre van szükségem. Ez a "csak egy kutya" egész éjjel fent van velem, mikor rosszul vagyok, és aggódva őrködik a fürdőszoba előtt. Ez a "csak egy kutya" odakiflizik mellém, ha rosszat álmodom, és addig bökdös az orrával, amíg meg nem nyugszom.

Mindenkinek van valakije, aki jobbá teszi a szürke hétköznapokat, aki értelmet ad az életének. Mint egy kisbaba is, akire évek óta vártak a szülei. De lehet az egy csúnyácska kopasz cica, egy albínó kis görény, vagy igen, esetemben egy falánk, magát embergyereknek képzelő kutya is.

Van kiről gondoskodnunk, van kit szeretnünk. És ők nem "csak egy dolgok". Nekünk ők számítanak csak igazán.

• kutya
• Lélekprojekt