Egy buszbaleset margórjára
Fehér Ági vezető szerkesztő írása
A tragédia felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. Nem biztos, hogy ennyit kell beszélni róla.

nagykep?cikkid=168887&kep=gyertyak1-lead

Mindenki erről beszél, mindenki erről olvas, mert van mit, olyasmit is, amit talán senkinek nem kellene. Egy gyászoló szülő elkapott nyilatkozatát, a zavart gyerekek mondatait, a tragédia pontos részleteit, hogy hogyan halt meg 16 ember péntek éjszaka.

A borzalmas buszbalesetről szóló híreket nem lehet kikerülni, még annak sem, aki akarja. És biztos, hogy a barátok, hozzátartozók ilyenkor nem akarnak újra és újra olvasni róla, nem szeretnének újra és újra szembesülni vele. Az egyre részletesebb leírásokkal, a nyilatkozatokkal, az áldozatokkal, akiknek a fotója felbukkan a Facebookon.

Természetesen a médiának tudósítania kell egy ilyen tragikus eseményről, azonban nem mindegy, hogyan teszi azt. Van, akinek sikerült kegyelettel nyúlni a témához, de sokan elvéreztek a hírvesenyben, mert hangzatos, kattintékony címet akartak adni, és nem csak egy cikknek, de óránként egynek. Minél többet elmondani a tragédiáról. Akkor is, amikor erre már nincs szükség. Van, aki ilyenkor is a Facebook elérését építgeti a mindennél undorítóbb a like a részvétnyilvánítás jele felszólításokkal.

Nem akarok álszent lenni, hiszen a Femina sem az Élet és Irodalom címeivel operál a mindennapokban, mi is adunk meredek címeket, van azonban olyan helyzet, amikor meg kell állni egy pillanatra és végiggondolni, hogy szükséges-e beszállni a versenybe. Úgy döntöttünk nem az.

Ahogy egy kommentelő írta valahol a Facebookon egy cikk alá:

"Hagyjátok békén a diákokat, hagyjátok békén a tanárokat és a családokat!"

Fotó: Kallos Bea/MTI

Ezt is szeretjük