Egyetlenegy dolog, amivel bármi elérhető - Csupán egy kis jó szándék kell hozzá

Hazánkban az állatvédelem afféle mostohagyerek. Leginkább civilekből álló szervezetek igyekeznek segíteni a bajba jutott jószágokon - mindenféle állami szerepvállalás nélkül, nemritkán erő fölötti áldozatot hozva. Bár alapvetően mindannyian az állatokért vannak, a működésükben, a szemléletükben, a munkamódszereikben lehetnek - és vannak is - kisebb-nagyobb eltérések.

Egyedül nem megy

Így aztán sokáig nem is igazán találtak közös halmazt - mindegyikük a maga harcát vívta. Nem is eredménytelenül, hiszen nehéz lenne megszámolni, hogy hány állat került nekik köszönhetően az utcáról vagy éppen horrorisztikus körülmények közül gazdához, hányan jutottak orvosi ellátáshoz, illetve estek át az ivartalanításon, hogy legalább ők ne generáljanak a világra olyan utódokat, akiket senki nem vár. Ám még így is bőven van tennivaló, a jellemzően néhány tucat emberből álló csoportok pedig érthető módon nem tudják alapjaiban megváltoztatni a jelenlegi keserves állapotot. Együtt viszont talán igen.

Mindig van egy utolsó csepp. A hazai állatvédelemben ez a hírhedt deteki eset volt, melynek kapcsán először valósult meg érdemi összefogás: február 20-án a Kossuth téren nyolc-tízezer ember - szervezetek, nem hivatalos Facebook-csoportok tagjai és „sima” állatbarátok - követelte az állatvédelmi törvény érdemi alkalmazását, illetve szigorítását.

Március első hétvégéjén pedig szintén az összefogás jegyében hét szervezet a fővárosi állategészségügyi szolgálatnak - amit a nép ajka csak Illatosként emleget - segített abban, hogy a bekerült cicák-kutyák otthonra találhassanak. Az akcióban részt vevők pénzben kifejezve is értékes támogatást nyújtottak az újdonsült gazdiknak az általuk örökbe fogadott árva ellátásában-gondozásában.

Az Állatmentő Szolgálat például nyakörvekkel és pórázokkal várta a gazdijelöltetek, és a cicák ivartalanítását is magára vállalja, amennyiben a gazdik megkeresik az alapítványukat - remélik, mindenki fel is veszi velük a kapcsolatot. Az örökbefogadó naptól kezdve pedig a macskák chipesen kerülnek gazdához az Illatosról. A "kezdőcsomagoknak" is köszönhetően harminchat kutya és öt cica új, a korábbinál remélhetőleg sokkal boldogabb életet kezdhetett, néhányat pedig, aki kezelés alatt áll vagy a karanténidejét tölti - "lefoglaltak", de már előző napon is kilenc kutyus került családhoz - az ő embereik a tömeget elkerülendő látogattak ki korábban a telepre.

Az összefogás ereje

- Ezek nagyon jó számok - mondja az Állatmentő Szolgálat elnöke, Somogyi Zoltán. - Mindez az összefogásnak köszönhető, aminek a létrejöttén én mindig is ügyködtem. Együtt sokkal többet elérhetünk, mint egyedül. Történt ilyen a közelmúltban is: egy gyűjtögető bácsi halála után 18 kutyát hagyott hátra, akiket nyolc szervezet közreműködésével sikerült rövid időn belül elhelyezni. Most azon dolgozunk, hogy jelenlegi szervezetek egyetlen nagy szövetségben egyesüljenek.

Szükség is lenne rá, hiszen továbbra rengeteg a baj az állatvédelem területén. Az egyik legsürgetőbb kérdést a kutyák tartós láncon tartását tiltó januári rendelet jelenti, ami az elnök szerint félrecsúszott: a helyzetet egyik pillanatról a másikra nem lehet megoldani, és a fokozatosság mellett szükség lenne támogatásra, akár az önkormányzatok részéről is, hiszen sok gazdának nincs pénze a kutya "önsétáltatását" megakadályozó kerítésre. De hatalmas gond az ivartalanítás hiánya, illetve általában az állattartási kultúra alacsony szintje is. E tekintetben Somogyi Zoltánék évek óta nem tapasztalnak tényleges változást. Mentéseik során akadt dolguk olyan állatorvossal, aki a mielőbbi ivartalanítás helyett az egyszeri ellést javasolta, más pedig azért nem akarta elvégezni a műtétet, "mert akkor a kutya nem fogja őrizni a területet".

Az elnök éppen a fentiek miatt tartja elengedhetetlenül fontosnak a következő generáció felelős állattartásra való oktatását - így megelőzhetővé válnának azok a sztenderd problémák, amelyekkel az állatmentők manapság nap mint nap szembesülnek.

- Állatot tartani nem kötelező - mondja. - Csak az vállalkozzon rá, aki testileg-lelkileg, illetve a körülményeiben is felkészült - ugyanúgy, ahogy a gyerekvállalásra is fel kellene készülni. A felelős állattartáshoz az oltás és az ivartalanítás éppúgy hozzá tartozik, mint a például a szocializáció. Persze az is igaz, hogy az állatorvosi ellátás nem kevés pénzbe kerülhet. Hozzánk bárki fordulhat akkor is, ha a saját állata beteg, vagy oltatni, ivartalanítani szeretné - megkeressük az olcsóbb és jobb lehetőségeket. Azért vagyunk, hogy segítsünk.

"Ne vásárolj, fogadj örökbe!"

Mindebből azonban az államnak is ki kellene vennie részét, hiszen nem kivitelezhető és nem is elvárható, hogy magánemberek váltsák meg az állatvédelem ügyét, a saját zsebükből, szabadidejükben. Valami kis fény mintha már derengene az alagút végén: például a februári tüntetés folyományaképp az Igazságügyi Minisztérium konzultációt kezdeményez az állatkínzással összefüggő szabályozásról - ebbe azonban, mint Somogyi Zoltán mondja, olyanokat lenne célszerű bevonniuk, akik nemcsak pro forma, hanem ténylegesen mentenek.

De a legcivilebb gazdijelölt is sokat tehet azzal, ha nem tenyésztőtől vagy pláne szaporítótól "szerzi be" az új családtagot, amikor tele vannak a menhelyek és a gyepmesteri telepek. A "Ne vásárolj, fogadj örökbe!" sokkal több hangzatos szlogennél - aki megszívleli, életet ment. Ráadásul mindjárt kettőt is, hiszen az örökbefogadott helyére újabb nehéz sorsú állat kerülhet - és kaphat ezáltal esélyt.

• állatkínzás
• állatvédelem
• állat
• felelős állattartás
• kutya
• macska
• Lélekprojekt