Hogy látod magad 10 év múlva? Ennyi válik majd valóra belőle

Pontosan tíz évvel ezelőtt ballagtam az általános iskolából. Akkor még borzasztó hosszúnak tűnt egy évtized, hiszen az egész életem is majdnem ennyi volt. Azt hittem, hogy 24 éves koromra teljesen más ember leszek, sőt, egy kicsit úgy éreztem, hogy az már nem is igazán én leszek.

Amikor elképzeltem a felnőttkori önmagam, egy mindentudó, magabiztos, nagyvilági nőt láttam, aki mindenhová szoknyában és magas sarkú cipőben megy, éjszakába nyúlóan számítógépezhet, és aki boldog, mert nem nyomja a vállát a házi feladat súlya, viszont annyi csokit és jégkrémet ehet, amennyit csak elbír az egyébként igen vaskos pénztárcája.

Ebből szinte semmi nem valósult meg, legfeljebb annyi, hogy sokszor késő estig a számítógép előtt ülök - de nemegyszer a munka miatt -, és annyi, hogy nem kell leckét írni - de van helyette más aggódnivaló. Ha visszagondolok arra, ki voltam a ballagás napján, és összehasonlítom azzal, aki most vagyok, nem látok nagy különbséget.

Persze fontos dolgok történtek az elmúlt tíz évben: túlestem a kamaszkor minden szépségén és sötétségén, barátokat szereztem és veszítettem el, megtapasztaltam a szerelem legfájdalmasabb és legszebb pillanatait, és megértettem, hogy a szüleim is pont olyan esendő emberek, mint én.

Szakmát szereztem, munkába álltam, megtanultam főzni, kezelni a mosógépet, egyedül elintézni a hivatalos ügyeket, és kreatívnak lenni azokban a helyzetekben, amikor magamra vagyok utalva.

A két kisöcsémből a szemem előtt lett nagyfiú, és láttam, ahogy ők is kijárják az általános iskolát - a kisebbik éppen idén. És ahogy őt nézem, aki most 14 éves, ballag, és talán éppen azon gondolkodik, milyen lesz tíz év múlva, rájövök, hogy ugyanilyen. Csak közben felnő.

• változás
• ballagás
• élet
• Lélekprojekt