Rejtélyes dolog szivárog Szent Miklós csontjaiból: több csodát is tulajdonítanak neki

A Mikulás alakjának forrását és előképét jelentő Szent Miklós kétségtelenül a keresztényég egyik legkedveltebb szentje, kultusza pedig, mely hidat képez a vallás nyugati és keleti ága között, már egészen korán, halála után nem sokkal, a 6. században kialakult.

Bár a mai Törökország egykori területén élt szentről van szó, főbb ereklyéi hírhedten kalandos úton kerültek Olaszországba, ahol máig őrzik őket, egyúttal különös tisztelettel övezik, azokból ugyanis rejtélyes anyag szivárog, melynek töredékcseppjeiért minden évben zarándokok ezrei érkeznek a városba.

Máig a legnépszerűbb szent

A feltételezhetően i. sz. 270 és 343 között élt Szent Miklós egykor Myra püspöke volt, és bár életéről kevés dokumentált adat áll rendelkezésre, a krétai Andrásnak és egy János nevű konstantinápolyi szerzetesnek köszönhetően annyi bizonyosan, hogy legendájának eredetét rekonstruálni lehessen. A források szerint szülei egy pestisjárvány során hunytak el, miután betegeket ápoltak, mivel pedig egyetlen gyermekük volt, minden vagyonukat Miklós örökölte.

Nagylelkű és jó szándékú férfiként, majd püspökként vált ismertté, aki segítette és támogatta a szegényeket, és mindig kiállt a krisztusi értékek mellett. A vele kapcsolatos egyik legismertebb történet alapozta meg a Mikulás-kultuszt is, mikor ugyanis megtudta, hogy a szomszédságában élő férfi nem tudja kiházasítani három leányát, ételre pedig olyannyira nincs pénzük, hogy eladásukon gondolkodik, Miklós a ház ablakán - egyes változatok szerint kéményén - keresztül titokban aranyat ajándékozott a családnak.

Az apa így tisztességgel hozománnyal férjhez tudta adni lányait, mikor pedig kileste, és megtudta, hogy a püspök a jótevő, utóbbi arra kérte, ne neki adjon hálát, hanem Istennek, és továbbra is tartsa titokban kilétét.

Diákokat támasztott fel, és gabonát szaporított

Szent Miklós legendája számos más jótettet és csodát is magában foglal, melyek között szerepel helytállása egy tengeri vihar során, egyes változatok szerint annak lecsendesítése, mások szerint a legénység megmentése. Jogtalanul halálra ítélteket is megmenekített a hóhér kardját megragadva, de imádságával három meggyilkolt diákot is feltámasztott a róla szóló történet szerint.

Egyik szintén híres csodája a gabonagyarapítás is: Myrában épp nagy éhínség tombolt, mikor is sikerült meggyőznie egy gabonaszállító hajó kapitányát, hogy adjon belőle a helyieknek, és ne aggódjon az elszámolás miatt. Később, mikor a hajó a célállomásához ért, egy szem sem hiányzott a rakományból.

Mindezen jótettek és csodák miatt Miklós nem csupán a szegények és a nehéz körülmények között élők, de a prostituáltak, a tengerészek és a tengeti utazók, a zálogházak, a diákok és a gyermekek védőszentje is.

Szent Miklós titokzatos mannája

Miklós püspök ereklyéit, pontosabban csontjait egykor szülőhelyén őrizték, és ma is vita folyik miatta Törökország és Olaszország között, miután ugyanis Myra szeldzsuk török, vagyis muszlim uralom alá került, a 11. században olasz tengerészek kalózok segítségével elrabolták a sírból csontjait, és Bariba vitték. Legalábbis egy részüket, ugyanis Velencében is őriznek tőle kisebb ereklyéket, melyek a DNS-vizsgálatok alapján ugyanattól a személytől származnak.

Miklós holttestéhez és ereklyéihez is számos csoda kapcsolódik: a legenda szerint egy férfi a püspök áldását akarta kérni, hogy gyermeke születhessen, azonban mire odaért volna hozzá, Miklós már halott volt. A halotti lepelből azonban magával vitt egy darabot, a következő évben pedig fia született. Később a gyermeket arab rablók vitték magukkal, a házaspár imádságának köszönhetően azonban csodával határos módon visszakerült hozzájuk.

Még érdekesebb a csontokhoz kapcsolódó csoda, vagyis jelenség, azokból ugyanis egyfajta vízszerű anyag szivárog, melyet Szent Miklós mannájának neveznek. Ez a különösen tisztának tartott folyadék állítólag rendkívül jó illatot is áraszt, amit már a myrai sír feltörésekor, illetve a csontok átszállításakor is észleltek, mint ahogy azt is, hogy Bariba való megérkezésükkör a csontok egyfajta szent folyadékban lebegtek.

Az ereklyéket szállító hajó egykor május 9-én érkezett meg Bariba, így hagyománnyá vált, hogy minden évben ugyanezen a napon az ereklyék fölé emelt Szent Miklós-bazilika papjai leereszkednek a sírhoz, és összegyűjtik a folyadékot, majd szentelt vízzel hígítva szétosztják a hívek és a zarándokok között.

Bár a tudományos vizsgálatok szerint a kivételes tisztaságú szivárgás a kripta párás levegőjének és annak lecsapódásának köszönhető, a hívek szerint ennek ellentmond, hogy nem egyedül ebben a márványsírban volt tapasztalható, és gyógyító erejűnek tartják, illetve számos csodát tulajdonítanak neki.

Képek: Getty Images Hungary.

• szent miklós
• legenda
• csoda
• mikulás
• rejtély
• vallás
• kereszténység
• Karácsony