Megható karácsonyi történet a II. világháború legsötétebb időszakából: együtt vacsoráztak a német és amerikai katonák

A karácsonyi ünneplés mindig is fontos volt az emberek életében, ám a világháborúk idején ez háttérbe szorult, és a legtöbb helyen csak szerényen töltötték a családok december utolsó napjait. Így volt ez a németországi Hürtgenwald nevű falucskában is, ahol mégis egy nagyon szép és megható karácsonyi történet született a legsötétebb időszakban.

1944-45 telén egy kis vadászkunyhóban élt Elisabeth Vincken és 12 éves fia, Fritz, akik szülővárosukból, Aachenből menekültek a hegyek közé, mivel a település a szövetséges bombázási támadások célpontja volt. A családfő a Reichsluftschutzdienstben, vagyis a légvédelmi szolgálatnál dolgozott pékként a németországi Monschau városban, néhány kilométerre tőlük, azonban nem tudott feleségével és kisfiával ünnepelni.

Az amerikai és német katonák a kis kunyhóban találták szembe magukat

Anya és fia sokáig várták haza a családfőt, hogy együtt tölthessék a karácsonyt, ám amikor látták, hogy távol maradt, úgy döntöttek, hogy szilveszterre halasztják az ünnepi vacsorát. Egy kopogás viszont mindent megváltoztatott. Elisabeth ajtót nyitott, szembe találta magát három amerikai katonával, akik közül az egyik súlyosan megsérült. Nem rossz szándékkal mentek, csak meleg pihenőhelyet kerestek, miután eltévedtek, és három napig a hidegben bolyongtak, a zászlóaljukat keresve. Az amerikaiak nem beszéltek németül, de egyikük franciául tudott beszélgetni a nővel. Elisabeth beengedte őket, és a sérült katonát a fia ágyára fektették.

A katonák Jim, Robin és Harry néven mutatkoztak be. A háziasszony úgy döntött, hogy az elhalasztott karácsonyi vacsorát felszolgálja éhező vendégeinek. A hízott kakast betették a sütőbe, és Fritz elkezdte teríteni az asztalt. Míg Jim segített a főzésben, Robin a sebesült társához, Harryhez ment, akinek golyó által szerzett seb volt a combjában, és az asszony által elszakított ruhacsíkokkal kötözték be. Amikor az erdő kabinja megtelt a finom illatokkal, újabb kopogás hallatszott az ajtón. 

Fritz nyitott ajtót, aki azt hitte, újabb amerikai katonák keresnek menedéket, ám az ajtóban három német katona állt. Egyből lefagyott a félelemtől, hiszen tudta, hogy az ellenséges katonák befogadását halálbüntetéssel sújtják. A katonák elveszítették ezredüket, és szerettek volna a kunyhóban éjszakázni. Az asszony beleegyezett, és meleg ételt kínált nekik, majd ezt mondta határozott hangon: „de van még három vendégünk, akiket nem fogtok barátoknak tekinteni. Szenteste van, és itt nem lesz lövöldözés.” A németek megértették, hogy a család amerikaiakat rejteget, ám úgy döntöttek, hogy engedelmeskednek neki.

A hangulat eleinte feszült volt, de fokozatosan megtört a jég. Az egyik német angolul beszélt, és orvostanhallgatóként fel tudta mérni a sebesült amerikai katona egészségi állapotát. Arra a következtetésre jutott, hogy a férfi sok vért vesztett, de a seb a hideg miatt nem fertőződött el. Egy idő után a németek megosztottak egy kenyeret és egy üveg vörösbort is az amerikaiakkal. A tűzszünet a kunyhóban másnap reggelig tartott, ekkor az asszony még reggelit is kínált a vendégeinek, majd a sebesült katonának falécekből és terítőből hordágyat készítettek. A németek és az amerikaiak kezet fogtak, és eltűntek az ellenkező irányba.

A megható karácsonyi történet utóélete

Bár úgy tűnhet, hogy ez egy kedves, kitalált karácsonyi mese, ami megmutatja, hogy az ünnep idején még a legsötétebb időszakokban is megjelenik a szeretet és az emberség, az események a valóságban is megtörténtek. Fritz Vincken a háború után még egy ideig Németországban élt, majd 1959-ben elhagyta hazáját, és először Kanadában és Kaliforniában élt, 1963-ban pedig végleg letelepedett Hawaiin, ahol európai stílusú pékséget nyitott. Amerikai barátai unszolására a ’60-as években megírta az 1944 karácsonyán történt eseményeket a Reader's Digestnek, akik 1973-ban jelentették meg.

A történet akkor vált igazán híressé, amikor több mint negyven évvel később, 1985-ben Ronald Reagan amerikai elnök egy beszédében megemlítette ezt a testvériség szimbólumaként, amikor Németországban tett látogatást. Reagan beszéde előtt a Fehér Ház munkatársai a Reader's Digestnél érdeklődtek annak hitelességéről, a folyóirat szerkesztősége pedig jelezte, hogy egy tapasztalt oknyomozó újságíró intenzív kutatásokat végzett a közzététel előtt. Aachenben Elisabeth Vincken nyomára bukkantak, és ugyanazt a történetet mesélte el, mint a fia, anélkül, hogy elolvasta volna a beküldött szöveget. Fritz teljesen megdöbbent, amikor a rádión hallgatta az elnök beszédét, és ő megemlítette a karácsonyi történetüket.

A katonák sorsát és kilétét sokáig homály fedte, a Megoldatlan rejtélyek című amerikai televíziós műsor 1995-ös adása azonban mindezt megváltoztatta. A műsor egyik nézője felismerte a történetet, amelyet korábban a marylandi idősotthon egyik lakója mesélt neki, ahol dolgozott. A férfi neve Ralph Blank volt (valószínűleg Vincken rosszul emlékezett a nevére), és a II. világháború idején a 8. hadosztály 121. gyalogezredében szolgált. 1996 januárjában Fritz és a veterán újra találkoztak, az egykori katona pedig azt mondta neki, hogy az édesanyja mentette meg az életét. Fritz később ezt a találkozást élete csúcspontjának tartotta. A német katonákat és a két másik amerikait soha nem találták meg, Fritz Vincken pedig 2002-ben, 69 éves korában hunyt el.

Karácsony a világháború éveiben

Az 1940-es karácsonyról mesélnek a régi felvételek.

(Képek forrása: Instagram, Twitter, Getty Images Hungary)

• ii. világháború
• amerikai egyesült államok
• németország
• katona
• történelem
• Karácsony