Tudod, miért kell egy alma a karácsonyi asztalra? Az ünnepi népszokások fontos jelentései

A karácsony az év egyik legfontosabb ünnepe, amelyhez régen számos szokás és babona kapcsolódott. Ma is minden családnak megvannak a maga hagyományai, még ha csak olyan apróságokról is van szó, mint a kedvenc ételek, sütemények, amik nem hiányozhatnak az asztalról.

A régi népszokások az ünnepre és az új évre való lelki felkészülést, a családi és rokoni kapcsolatok elmélyítését, valamint a karácsony csodájának megélését szolgálták. Több ma is él belőlük, egyet-kettőt pedig talán érdemes feleleveníteni.

Rendezték a portáikat és a kapcsolataikat

A karácsonyhoz kapcsolható hagyományok már a Luca-napi népszokásokkal kezdetüket veszik. Az ezt követő időszakban az emberek készülődtek az év végére, és törekedtek arra, hogy az ügyes-bajos dolgaikat elintézzék, mielőtt beköszönt az új esztendő. Rendbe tették a portáikat, kitakarították a házakat, az istállókat.

Az emberi kapcsolataikra is különös gondot fordítottak, hiszen jól tudták: jobb úgy búcsúzni az óévtől, hogy a konfliktusokat maguk mögött hagyják, és tiszta lappal indulnak. A Magyar Katolikus Lexikon szerint sok szokás is tulajdonképpen ezt a célt szolgálta, a házról házra járás során játékos formában, egymást kölcsönösen megajándékozva találkoztak egymással a közösség tagjai. 

Házról házra

A gyerekek karácsonyi dalokat énekelve keresték fel a környékükön lakókat, a dalolás fejében pedig apró ajándékokat vártak. Adománygyűjtő eredete és jellege miatt nevezik ezt a szokást mendikálásnak, a mendicus jelentése koldus, kéregető. A kántálás már inkább a felnőttek dolga volt, verset mondtak, és énekeltek a felkeresett ház népének, általában az esti órákban.

A karácsonyi ostya nagyon fontos, szimbolikus jelentőséggel bír, a karácsonykor megtestesült Jézusra utal. Eredetileg a pap és a kántor sütötte közösen, majd az atya a templomban osztotta szét a hívek között. Később több formája alakult ki, elterjedt például egy olyan hagyomány is, hogy a karácsonyi böjt idején, december 24-én a kántor gyermekek kíséretében vitte házról házra, énekeltek, szavaltak a háziaknak, cserébe mákot, lencsét kaptak.

Betlehemállítás

Az első betlehemállítás Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1223-ban egy barátját kérte fel, hogy Greccióban rendezzen be egy barlangot, ahol feleleveníthetik a szenteste történéseit, Jézus születését. Az élőszereplős betlehemek hamarosan nagy népszerűségre tettek szert, majd elterjedtek a fából eszkábált, templomokban, házakban felállítható változatok.

A betlehemezés hagyománya ma is él, iskolákban színdarab formájában játsszák el a jól ismert jelenetet a gyermekek. Sok családban pedig betlehem kerül a fa alá, vagy dísz formájában a fára.

Ünnepi asztal

December 24-én szigorú böjtöt tartottak a régiek. Az asztalt ünnepélyes keretek között díszítették fel, a hívő emberek számára ugyanis az oltárt jelképezte. A rokonok által körbeült asztal a család összetartozását is szimbolizálta. Sok helyen az óév terméseiből szórtak magvakat, diót, szénát, szárított gyümölcsöket az abroszra, az asztal alá pedig szerszámokat helyeztek. A plébános a kántor, illetve olykor csengettyűs gyermekek kíséretében körbejárta a házakat, és megáldotta az asztalokat. Ahol tartották a böjtöt, a lakomára az éjféli mise után került sor.

Az ételek közül nem hiányozhatott a dió, a mák és az alma. A dió Krisztus-jelkép, a mák a bőséget szimbolizálta, rontásűzőnek is tartották. Ugyanakkor ha valaki karácsonykor rossz diót tört fel, nem örülhetett, úgy tartották, ez rossz szerencsét hoz. Az alma egyebek mellett az összetartozást is jelentette: szenteste a család felvágta az almát, annyi részre, ahányan voltak, majd mindenki elfogyasztotta a maga darabját.

Az ajándékozás fontos volt, de másképp, mint ma. Apróságokkal, dióval, gyümölcsökkel, saját készítésű dolgokkal lepték meg egymást az emberek, és bárki, aki bekopogott az otthonukba, hasonló kedvességre számíthatott.

A karácsony tehát a szeretet és a fény ünnepe, amelyen jobban figyelünk egymásra, lezárjuk az esztendőt, csendes várakozással és bizakodással tekintünk a következőre.

A fenyőfa, a szaloncukor és a gömb is szimbólum

Vajon tudod, hogy milyen jelentést hordoznak ezek az ünnepi jelképek és szimbólumok? Miért díszíted szaloncukorral és gömb alakú díszekkel a fát, miért piros és arany a karácsony színe, vagy miért szól csengőszó? Mindnek komoly jelentése van.

(Borító- és ajánlókép forrása: Getty Images Hungary. Képek forrása: Fortepan/Schermann Ákos, Lassák Tivadar, Getty Images Hungary.)

• karácsonyi hagyomány
• ünnep
• alma
• vidék
• Karácsony