Az 500 éves karácsonyfa

A szó eredete két évszázada még a földesúr részére karácsonyi adóként beszolgáltatott tűzifát jelentette. A német "Weihnachtsbaum" szó tükörfordításaként megjelenő karácsonyfa szokása protestáns, evangélikus gyakorlatból ered a Rajna felső szakasza vidékéről.

A 15. század óta létezik

Az első karácsonyfáról Sebastian Brant német író emlékezett meg Strasbourgban a 15. század végén, a 16-17. században pedig már karácsonyi májusfák állításáról tanúskodnak az írásos emlékek, melyekből kiderül, hogy a fák állítását komoly rendeletekkel szabályozták, melybe például azt is belefoglalták, hogy egy személy csak egy fát állíthatott.

A szokás azonban a 18. századra egész Németországban elterjedt, ebben az időben pedig már gyertyával feldíszített karácsonyfákat állítottak.
A Habsburg uralkodók Bécsben 1824 táján fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, egymásnak ajándékot adva - hazánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el, az első karácsonyfát pedig valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon.

Az élet szimbóluma

A fa az Ószövetségben a kozmikus életerőt szimbolizálja, a pogány hitvilágokban gyakran az istenek lakhelye, a germánoknál pedig egyenesen a világ szimbóluma.

Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma ráadásul gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz is, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is.

A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, és az az ünnepre kizöldült, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg később a karácsonyfa is.

Ehető díszek, nyalánkságok

A karácsonyfát kezdetben dióval, almával, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésekor fő szempont volt az ehetőség, hogy a gyerekeknek a fabontásakor is kedvezzenek némi nyalánksággal.
Az első karácsonyfákon még hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek, a XIX. század vége felé pedig már a csillogó díszek váltak a karácsonyfák összképének meghatározóivá. Üvegdíszek gyártására vonatkozóan 1848-ból származik az első adat, nagybani előállítása Németországban már a század végén elkezdődött.

Bálint Sándor egy népmondában beszéli el a karácsonyfa történetét a következőképpen:
"Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ágai azonban azért elrejtették Jézust, aki így meg is menekült. S hálája jeléül a következőképp áldotta meg a fát: Soha ne hullasd el a leveleidet! Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát!

• karácsonyfa
• gyertya
• díszítés
• Karácsony