Az 5 legszebb gondolat az életről, amitől másképp nézel majd az emberekre

"Amikor a dolgok igazán jól mennek, mondta, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról beszélt, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk, mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, de ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban. Alex bácsikám biztatott, hogy az efféle jeles alkalmakkor kurjantsuk el magunkat: Ha ez nem kellemes, akkor ugyan micsoda?".

Kurt Vonnegut - Időomlás

"Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok - a zene, a holdfény vagy a csók -, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább. Talán nevetségesnek tűnnek, mégis ezek dacolnak a legtovább a feledéssel."

Bár meglepő, ez az idézet Stephen Kingtől hangzott el.

"Ültem az iskolában, és jöttek a fiúk, figyelmesen néztem őket, hogy vajon észreveszik-e, milyen szépségben van itt ingyen részünk, de senki sem vett tudomást arról a gázfényről, a fiúk verekedtek és vitatkoztak, és zsemlét cseréltek bélyegekre, sőt, amikor bejött az igazgató tanító úr, még ő sem dicsérte meg a gázlámpákat, ő sem hallotta, hogyan sziszegnek fölöttünk a kis harisnyák, mint a szentlélek apró lángjai. És ha ilyenkor behúztam a lábam a pad alá, hát mintha jeges víz hideg árnyékába merítettem volna."

Bohumil Hrabal - Díszgyász

"Terhet vinni, s közben a kezeddel is csinálni valamit, akkor lehet csak, ha a teher a hátadra van kötve. Ez a házasság. (…) De ha házasság nélkül cipeled a terhet, a kezed úgy teli lesz, hogy nem kezdhetsz semmit vele."

Lev Tolsztoj - Anna Karenina

"Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."

Weöres Sándor - A teljesség felé