Minden idők 4 legszebb karácsonyi dala

A régmúlt korokban a karácsonyhoz hozzátartozott a közös éneklés, a megható dalok az ünnep fényét emelték. Napjainkban az emberek többsége megelégszik azzal, hogy betesz egy CD-t a lejátszóba, vagy DVD-n megnéz egy romantikus filmet.

A lemezekről elhangzó vagy a filmekben felcsendülő kedves melódiákról azonban vajmi keveset tudunk. Pedig mindegyik dalnak saját története van, és ezeket érdemes alkalmanként feleleveníteni.

Csendes éj

A karácsonyi dalok közül a német-osztrák eredetű Stille Nacht a legismertebb, amelyet mi Csendes éjként énekelünk idehaza. A szövegét egy pap, Joseph Mohr írta, a zenét pedig Franz Xaver Gruber komponálta hozzá.

A legenda szerint a dal az ausztriai Oberndorfban csendült fel először 1818. december 25-én. Mohr már két esztendővel korábban lejegyezte a szöveget, de csak a bemutató előtti este kérte meg szerzőtársát a dallam megírására.

Állítólag az egerek szétrágták a templomi orgona fújtatóját, ezért kellett gyorsan valami olyan melódiát szerezni, ami gitáron is előadható.

A történet egy másik verziója szerint a szöveg egy időben keletkezett a dallammal, a frissen esett hóban hazafelé gyalogló Mohrt a ragyogó téli éjszaka és a kicsiny falu szépsége ihlette a Csendes éj megírására. Később az éneket a környékbeli települések lakói is megtanulták, és ma már sehol a világon nem múlhat el karácsony a dal felcsendülése nélkül.

Mennyből az angyal

Ez a magyar dal még a Stille Nachtnál is régebbi, hiszen szövegét általában az 1798 körül elhunyt boconádi plébánosnak, Szentmihályi Mihálynak tulajdonítják. A kor a zenés játékok elterjedésének időszaka volt hazánkban, a diákok házról házra járva köszöntőénekekkel keresték fel az embereket.

A középkori dallamok mellett ekkor már újabb melódiák is felcsendültek, külön énekeskönyvek jelentek meg azért, hogy a fiatalok változatosabb repertoárral tudják szórakoztatni közönségüket. A Szentmihályi Mihály és társai által összeállított kiadvány, valamint a benne szereplő énekek a palóc vidékről kiindulva terjedtek el az egész országban. Más forrás szerint a Mennyből az angyal talán még korábbi szerzemény lehet, hiszen Herschmann István 1767–68-as énekeskönyve is tartalmazta már a gyorsan népszerűvé vált karácsonyi dalt.

Kiskarácsony, nagykarácsony

Kevesen tudják, hogy a címben szereplő szavak nem a karácsony játékos becézései, hanem különálló, de egymáshoz meglehetősen közel álló ünnepnapokat takarnak. A nagykarácsony Krisztus születésének idejét jelöli, ezt ünnepeljük templomba járással, karácsonyfa-díszítéssel és ajándékozással, míg a kiskarácsony újév napjával esik egybe.

Bő egy héttel a nagy ünnep után egy zsidó hagyományra emlékeznek ilyenkor, az újszülötteket ugyanis nyolcnapos korukban metélték körül, de ekkor került sor a névadásra is – Jézus esetében tehát az újesztendő kezdetén. Érdekesség, hogy néhány helyen a jól ismert dalt tovább éneklik, türelmetlenül utalva a karácsonyi kalácsra: Ha nem sült ki, én nem várom, mert igen fázik a lábom.

Jingle bells

Magyarul Csengőszó, csengőszó refrénnel, a Bojtorján együttes előadásában, Muzsay András fordításában ismerjük ezt az egyébként amerikai eredetű karácsonyi dalt. A szerzője James Pierpont volt, aki jó érzékkel 1857-ben le is védette a vidám melódiát.

Nem tipikusan karácsonyi nóta, inkább afféle víg téli dal, de az idők során az emberek számára az év végi ünneppel kapcsolódott össze. A mű további versszakait ritkábban szokták énekelni, pedig azokban olyan mulatságos dolgok vannak, mint egy lánnyal való közös szánkózás, illetve a hóba pottyanás. Ezek viszont az ünnepi hangulathoz nem igazán illeszkednek, így többnyire el is hagyják őket.

• ünnep
• zene
• Karácsony