10 szerencsét hozó karácsonyi szokás

A magyarok hagyományvilága igen gazdag, melyben egyaránt találni a pogány és a keresztény időkből való szokásokat. Különösen az ünnepekhez kapcsolódott számos olyan, mellyel a régiek egyrészt az adott ünnepre emlékeztek, másrészt a földművelés és az állattartás sikerét, az ember egészségét és személyes boldogulását segítették elő mágikus módon.

Ha hiszel a babonákban, utóbbiak közül néhányat te is kipróbálhatsz. A következőkben megismerhetsz néhány olyat, mellyel elődeink elősegítették, hogy a következő évüket a szerencse jellemezze, és bemutatunk néhány olyan technikát is, mellyel megjósolták, mi vár rájuk a következő esztendőben. Íme, a legfontosabb ünnepnapok és a hozzájuk kapcsolódó babonák!

András napja, a legfontosabb házasságjósló nap

Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek.

András napja - november 30. - a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap, a jövendölésre szolgáló praktikákat azonban a lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett elvégezniük. Volt, ahol ezen a napon böjtöltek, mások férfiruhát rejtettek a párnájuk alá.

A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a lány kötényébe búzamag hullott, jómódú legényre számíthatott, ha rozsmag, akkor szegény legényre. Az Ipoly menti falvakban egy András nevű férfi kapuját rázták meg, és figyelték, honnan hallatszik a kutyaugatás - abból az irányból várták a jövendőbelit.

A közös jóslások többnyire a fonóban történtek - ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, és amelyik elsőnek jött fel a víz tetejére, az lett az illető férjének a neve.

A moldvai és gyimesi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták az ajtókat, hogy azok ne vigyék el a jószágot - azaz a jövő évük is bőséges legyen. E célból összekötötték az ollót is, mert úgy gondolták, ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.

Borbála napja, amikor elsöpörheted a szerencséd

A Borbála-nap - december 4. - hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz, de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Ugyancsak tilalmas nap volt, fonni például nem lehetett: sok helyen úgy hitték, hogy Borbála bedobná az orsót az ablakon - vagyis, aki ezen a napon dolgozik, annak nem biztos, hogy lesz munkája a következő évben.

Varrni sem volt szabad, akárcsak Lucakor, mert azzal bevarrnák a tyúkok fenekét is. Söpörni sem szabad, mert akkor a szerencsét söpörnék el. Akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató - nem érdemes hát ezen a napon vendéget fogadnod. A boszorkányok rontása miatt tilos ezen a napon ruhadarabot kint hagyni, az ajándékozás, kölcsönzés pedig elvinné a szerencsét a háztól.

Luca napja, amikor tilos a munka

Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanúhalált, a keresztény egyház azonban nem tartja történeti személynek. A magyar néphitben Luca alakja kettős, egyrészt kapcsolatos a legendabéli Szent Lucával, másrészt egy boszorkányszerű, rontó nőalakkal. Ez utóbbi kísértetszerű jelenség, aki ezen az éjszakán és napon az emberek, állatok kárát okozhatja.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. A Tápió vidékén például az ólak ajtajaira fokhagymával rajzoltak keresztet, az Ipoly menti falvakban megfokhagymázták az állatok fejét, az istálló ajtaját, eléje pedig hamut szórtak, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett nyelnie. Csallóközben Luca-napkor nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon.

Házasságjövendölő praktikák

Luca napjához sokféle házasságjósló eljárás kapcsolódott. Sok helyen például cédulákra férfineveket írtak, ezeket gombócokba tették. Úgy tartották, amelyik gombócba rejtett név leghamarabb feljön a víz tetejére, olyan nevű lesz a férjük. A cédulákat úgy is használták, hogy rájuk férfineveket írtak, abból mindennap egyet tűzbe vetettek, és ami karácsonyra utoljára maradt, az lett a jövendőbeli neve. Lucakor is gallyakat tettek vízbe, ha pedig karácsonyra kizöldültek, az a leány közeli férjhezmenetelét jósolta.

Jósló, varázsló eljárások között szerepel - főként a Dél-Alföldön - a tollaspogácsa, úgynevezett Luca-pogácsa készítése is. Akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődik, annak ez betegséget vagy közeli halált jelez.

Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak. Országszerte úgy tartották, ha fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. Luca napjának reggelén a nők ügyeltek arra is, hogy asszony vagy lány be ne tegye a lábát a házba.

Cikkünk megírásában a Jeles napok, ünnepi szokások című könyv segített.

• név
• tél
• babona
• jövő
• hagyomány
• Karácsony