Ilyen megrázó volt az élet a viktoriánus elmegyógyintézetekben: megdöbbentő indokokkal is bekerültek
A viktoriánus korban a nőket olyan szigorúan figyelték, hogy akár a teafogyasztás miatt is elmebetegnek bélyegezhették őket.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
A 19. századot gyakran a fejlődés és a modernizáció koraként emlegetjük. Gőzmozdonyok, gyárak, tudományos áttörések és látványos társadalmi változások alakították Európa arculatát. Mégis, miközben a világ egyre modernebbé vált, sok területen olyan nézetek uralkodtak, amelyek ma már egészen meghökkentőnek tűnnek. Különösen igaz volt ez a nőkkel kapcsolatos elvárásokra: egy asszony ugyanis akár olyan hétköznapi dolgok miatt is az elmegyógyintézetben találhatta magát, mint a túlzott teázás, a szerelmi bánat vagy éppen a válási szándék.
Teafogyasztás miatt is elmegyógyintézetbe kerülhettek a nők a viktoriánus korban
A nők a viktoriánus korban rendkívül szűk keretek között mozoghattak. A társadalom az engedelmes, csendes, családcentrikus asszony képét tartotta ideálisnak, és aki ettől eltért, könnyen a gyanú árnyékába került.
A viktoriánus nőideál szűk keretei
A korszakban a női erények listája hosszú volt, a mozgástér viszont annál kisebb. A jó feleségnek és anyának visszafogottnak, alázatosnak és érzelmileg kiegyensúlyozottnak kellett lennie. Az önálló vélemény, a túlzott ambíció vagy a társadalmi normák megkérdőjelezése sokak szemében már önmagában problémát jelentett.
Az orvostudomány ekkor még gyakran összefonódott a kor előítéleteivel. Számos olyan állapotot, amelyet ma természetes érzelmi reakciónak vagy kezelhető egészségügyi problémának tekintünk, akkoriban az őrület jeleként értelmeztek.
A korabeli feljegyzésekben nőknél többek között az alábbi okok szerepeltek elmegyógyintézeti felvételi indokként:
- szerelmi csalódás,
- hosszan tartó gyász,
- idegesség,
- szegénység,
- mozgásszegény életmód,
- vallási túlbuzgóság,
- válási szándék.
Mai szemmel nézve ezek közül több inkább élethelyzet, mint diagnózis.
Amikor a teázás is gyanússá vált
A legkülönösebb történetek egyike egy skóciai gyári munkás asszonyhoz kapcsolódik, aki különféle testi panaszokkal és furcsa gondolatokkal fordult segítségért. Hosszabb intézeti tartózkodása alatt sem találtak egyértelmű magyarázatot az állapotára, végül pedig a túlzott teafogyasztást nevezték meg lehetséges kiváltó okként.
Első hallásra abszurdnak tűnik, de a korban sok orvos és társadalmi reformer valóban aggályosnak tartotta a tea népszerűségét. Nem feltétlenül az ital miatt, hanem azért, mert a teázás gyakran a női függetlenség egyik apró jelképeként jelent meg.
A délutáni tea ugyanis nem csupán egy ital elfogyasztását jelentette. Beszélgetéseket, találkozásokat, közösségi együttlétet és egy kis szünetet a napi kötelezettségek között. Márpedig sokak szerint egy nőnek nem pihenésre, hanem munkára, főzésre kellett volna fordítania az idejét.
Az illatok terápiás ereje
Már megvásárolható a Femina első könyve:
A láthatatlan gyógyító
Molnár Éva kötete egy különleges utazásra hív az illatok gyógyító világába — az ókori füstölőktől egészen a modern olfaktív terápiáig.
Hogyan hatnak ránk az illatok? Miért kapcsolódik össze ennyire mélyen az emlékezet, a lélek és a szaglás? És hogyan segíthetnek az illatok a testi-lelki harmónia megtalálásában?
Promóció
Igazából nem teától, a női önállóságtól féltek
A 19. században több brit és ír véleményformáló úgy gondolta, hogy a teázás káros társadalmi hatásokkal jár. Egyesek szerint a háziasszonyok emiatt hanyagolták el kötelességeiket, mások attól tartottak, hogy a közös teázások során olyan női kapcsolati hálók alakulnak ki, amelyek gyengíthetik a hagyományos családi szerepeket.
Különösen rossz szemmel nézték, amikor a munkás- vagy paraszti rétegek asszonyai is átvették a felsőbb társadalmi osztályok szokásait. A tea ugyanis hosszú ideig luxuscikknek számított, így sokan felesleges költekezésként tekintettek rá. A vita persze nem kizárólag a teáról szólt. Sokkal inkább arról, hogy mennyi szabadságot engedjenek a nőknek. Az ital valójában egy nagyobb társadalmi feszültség szimbólumává vált.
Mit árulnak el a viktoriánus kori elmegyógyintézetek történetei?
A viktoriánus kori elmegyógyintézetek nyilvántartásai ma fontos történelmi dokumentumok. Nemcsak az orvostudomány fejlődéséről mesélnek, hanem arról is, hogyan gondolkodott egy társadalom a nőkről, az érzelmekről és a normáktól eltérő viselkedésről.
Ami akkoriban őrültségnek számított, azt ma sok esetben teljesen hétköznapi emberi reakciónak tekintenénk. Egy válás iránti vágy, a gyász, a szorongás vagy akár egy csésze tea mellett eltöltött nyugodt félóra ma már nem vált ki társadalmi pánikot.
4 reakció, ami poszttraumás stressz-szindrómára utal - Így vedd észre, ha valaki ebben szenved
A poszttraumás stressz-szindróma rengeteg mindentől kialakulhat, és a tünetei is szerteágazóak.
ElolvasomForrás: Getty Images
OLVASD EL EZT IS!
