Család, újraértelmezve: a szingli nők átírják az évszázados hagyományokat

Szingli. Sokan nem szívesen használják az idegen hangzású szót, pedig nem lehet egyszerűen a magyar "egyedülállóval" helyettesíteni. Míg utóbbi az éppen két párkapcsolat közötti, párját kereső nőt jelöli, a szingli nem törekszik arra, hogy mielőbb családot alapítson, férjhez menjen, és általában véve az elmúlt évszázadok alatt megszokott normák között éljen.

Ami alig néhány évtizede még szinte elképzelhetetlen volt, az mára általános jelenséggé vált: nők ezrei élnek függetlenül, saját lakást fenntartva, akik talán nyitottak a kalandra, a szerelemre és a szenvedélyre is, de eszük ágában sincs feladni a függetlenségüket, és hozzámenni az első fiúhoz, akibe beleszerettek a főiskolán.

Pasik kizárva

Az 1998-ban indult sorozat, a Szex és New York nők millióit hódította meg világszerte, a szingli szó és a szingli életforma pedig egy csapásra itthon is valóságos divatirányzattá vált. A női magazinok, a televíziós műsorok azt üzenték: független, önálló nőnek lenni, aki maga irányítja az életét, nemcsak jó, trendi is.

Szinglinek lenni valami újat, izgalmasat jelent, olyasminek a megélését, amire a korábbi generáció nőinek nem volt lehetőségük. Az sem véletlen, hogy nincsenek szingli pasik, legfeljebb nőtlenek vagy agglegények: szinglinek lenni az, ahogy a saját, másoktól független életet mi, nők értelmezzük.

De vajon valóban olyan sok a szingli nő, vagy csak egy média által felkapott jelenségről beszélünk, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja?

És miért nem találnak párt maguknak ezek a nők? Talán mert az emancipáció most jutott el odáig, hogy esélyük lett kiteljesedni, és nem akarják feladni függetlenségüket és lehetőségeiket? Vagy mert ezekkel az új lehetőségekkel élve a nők már magasabb szintre emelkedtek, iskolázottabbak és önállóbbak, mint a férfiak, ezért nem találnak maguknak ideális társat? Esetleg önzők és beképzeltek? Vagy egyszerűen csak nem is keresnek?

Változó világ

A KSH 2005-ös adatai szerint Budapesten és Pest megyében 546 969 hajadon nő él, és 614 587 nőtlen férfi. Közülük 47 540 nő és 55 391 férfi tartozik - munkabeosztását tekintve - a vezető értelmiségiek közé. Vagyis hiába van még mindig több férfi vezető, az egyedülálló nők arányaiban - 8,7, illetve 9% - tekintve már szorosan a férfiak nyomában vannak a karrier világában.

Ennél is érdekesebb képet fest a fővárosban, illetve annak környékén élő nők iskolai végzettségére vonatkozó kutatás: míg a hajadon nők közül 70 276-an rendelkeznek főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, addig a férfiaknál ez a szám mindössze 57 209. Vagyis 13 ezer nőnek alacsonyabb iskolai végzettségű férfival kellene "beérnie", ha mindenképpen párt szeretne.

Vitathatatlan tény, az utóbbi években hatalmas lépéseket tettek a nők, hogy a szakmai világban nyújtott teljesítményük elismerést váltson ki.

Thatchertől Rihannáig

Míg 1979-es brit miniszterelnökké választása után Margaret Thatchernek beszédterápiára kellett járnia, hogy a hangja mélyebb, beszédritmusa pedig férfiasabb legyen, addig manapság egyre több fontos állás követeli meg a feminin jellemvonásokat: a beleérző képességet, a lojalitást, a kompromisszumkészséget vagy éppen a több, apró feladat összefogását.

De a zenében is érezhető a változás: sokatmondó adat, hogy a Billboard 1985-ös top 20-as slágerlistáján még Madonna volt az egyetlen szólóban éneklő női előadó, az 1990-es listán viszont már olyan nevek is helyet kaptak mellette, mint Janet Jackson, Mariah Carey vagy Sinead O'Connor.

Mára pedig az erős, mégis feminin nők egyértelműen meghódították a slágerlistákat, jelenleg a Billboard első 20 helyéből kilencet egyedül dolgozó énekesnő birtokol: a csapatban zenélő Abba vagy Roxette helyett ma Lady GaGa, Rihanna, Katy Perry vagy éppen Beyoncé dalai válnak slágerekké.

A piac is felfedezte őket

A New York Times egyik cikke az Egyesült Államokban 2007-ben bekövetkezett fordulatról tesz említést: a statisztikák szerint akkorra már több volt a házastárs nélkül élő nők száma, mint a férjezetteké. Míg ugyanis 1950-ben az amerikai nők 35%-a vallotta magát hajadonnak, addig ez a szám 2000-ben 49, 2007-ben pedig 51% volt.

Természetesen a megváltozott felállás kihat a gazdaságra is: mivel a marketingszakemberek szerint az egyedülálló nők hajlandóak több pénzt költeni magukra, mint a kapcsolatban élők, egész iparágak épültek az utóbbi években a tőkeerős rétegek kiszolgálására és szórakoztatására.

A tengerentúlon például nem számítanak ritkaságnak a szingli nőknek szervezett villámrandik, bulik, illetve a számukra fenntartott szórakozóhelyek - bár nálunk ezekre még kevesebb a példa, de az ingatlanpiacon már megfigyelhető a változás: az Ingatlanmagazin.com szerint 2007-ben a lakóparki építkezések a kétharmadukra estek vissza, ellenben nőtt a kis lakások aránya – minden 11. újépítésű otthon 40 négyzetméter alatti.

Kétségtelen ugyan, hogy az anyagi helyzettől is függ, mekkora lakást tud vásárolni valaki, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a garzonlakások tipikusan a szingli nők lakóhelyei, akik nem családalapításra akarnak berendezkedni.

Hanyatlanak a korábbi értékek?

A TÁRKI adatbankjában megtalálható Utasi Ágnes A fiatal egyedülálló nők párkapcsolati esélyei című tanulmánya. Ebben a szerző szintén kitér arra, míg alig néhány évtizede természetes volt, hogy a fiatal lányokat mielőbb kiházasítsák - akinek pedig mégsem akadt kérője, azt vénkisasszonynak bélyegezték, és a rokonoknál meghúzva kellett leélnie az életét -, addig mára ez a helyzet alapvető változáson ment keresztül: ma már nem kínos egyedül maradnia egy nőnek. Utasi Ágnes azonban azt is említi, naivitás lenne feltételezni, hogy a szinglik magasabb száma pusztán annak köszönhető, hogy ennyivel több emancipált, önmegvalósításra törekvő nő lett.

Ő a magyarázatot abban látja, hogy bár a család napjainkban is a társadalmi integráció egyik legfontosabb színtere, ám mint gazdasági közösség, alapvetően átalakult. A munkaerőpiacon ugyanis egyre több versenyképes fizetésű nő jelent meg. Az Európai Közösségek Bizottságának 2006-os jelentése szerint a nők és férfiak fizetésének különbsége Magyarországon valamivel több mint 10%, ami a többi EU-tagállamhoz képest jónak mondható.

Az iskolázott, önálló keresettel rendelkező nők pedig önmagukat is képesek fenntartani, ezért nem szükségszerű, hogy otthonról, a szülők, esetleg testvérek alkotta családból kiszakadva azonnal egy másik, saját családot alapítsanak a megélhetés anyagi feltételeinek megteremtéséhez. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a család, a párkapcsolat jelentése elértéktelenedett, viszont egészen biztosan másról szól már, mint régen. Sokak szerint ennek az átalakulásnak köszönhető egy új társadalmi réteg, a szingli nő megjelenése.

• szingli
• párkeresés
• központi statisztikai hivatal
• Lélek&Test