Sokan hiszik, hogy, ha két szerelmesnek együtt kell lennie, akkor a sors, akárhogyan is, idővel elintézi, hogy egymásra találjanak. Ez a romantikus filmekben általában így is történik, de a való életben is van rá néhány példa.
Janice Rude és Wilson Prentiss története a legerősebb bizonyíték erre a feltevésre. Az biztos, hogy, ha nem ők maguk mesélték volna el, és nem lenne jó néhány fénykép, mely alá is támasztja, lehet, hogy a legtöbben el sem hinnék.
Ötven évvel később ismét egymásra találtak
A fiatalok 1962 nyarán találkoztak először egy kávézóban, ahol Janice részmunkaidőben dolgozott. A férfi első látásra beleszeretett a lányba, és sokáig udvarolt neki. Később járni kezdtek, majd hamarosan úgy döntöttek, össze is házasodnak. A szülők viszont közbeszóltak, így végül a házasságból nem lett semmi, és az élet messze sodorta őket egymástól. Ötven évvel később viszont olyan váratlan fordulatot vett a történetük, amilyet a legtöbbször tényleg csak a filmeken látni.

Wilson minden reggel korán kelt, hogy meglátogassa Janice-t a kávézóban, és felkeltse a figyelmét. Fiatalabb volt a lánynál, és sosem gondolta, hogy van nála esélye, de kitartásának meglett az eredménye.

Amikor eljött a hálaadás, a lány 240 kilométert vezetett, hogy meglepetésként a fiú családjával töltse az ünnepet. Nemsokára eljegyezték egymást, de a szülők cseppet sem örültek a fejleménynek.

Janice apja azt mondta lányának, hogy nem támogatja a továbbtanulását és az életét, ha férjhez megy, mert vallásos katolikusok voltak, míg Wilson zsidó származású, így szakításra kényszerítette őket.

Végül nagy fájdalommal, de külön folytatták életüket. Wilson ügyvéd lett, Janice pedig a családi vállalkozást vitte tovább. Mindketten megházasodtak, majd elváltak, és szinte egyszerre vesztették el édesanyjukat.

Amikor anyukájuk holmijait pakolták, mindketten megtalálták az újságot, melyben egykor bejelentették az eljegyzésüket. Wilson felhívta a nőt, és meghívta reggelizni abba a kávézóba, ahol először találkoztak.

Korábban is összefutottak párszor, de, mivel mással éltek házasságban, nem is igazán beszéltek egymással. A randi során felelevenedtek az addig is meglévő, ám elnyomott érzések, és hamarosan ismét együtt voltak.

Nemsokára eljegyezték egymást, és ezúttal valóban össze is házasodtak. Esküvői meghívójuk a régi újságbejegyzést is tartalmazta.

Végül ugyanabban a kávézóban mondták ki egymásnak az igent, ahol először megpillantották a másikat 1962-ben.

Ötven évvel később végre beteljesedhetett a szerelmük, és elmondásuk szerint sosem voltak még boldogabbak.