Semmi sincs a képeken, csak az ember, mégis szívettépőek: érzed, amit mondani akarnak

Amikor valami összeomlik, amiben hittél, itt maradsz ezzel az ürességgel...

Úgy érzem, mintha forró kövek lennének a szívemben.

Ha nem is vagyunk együtt, még mindig a miénk marad a döntés, amit hoztunk, hogy együtt akarjuk leélni az életünket.

Még mindig az ő illatát érzem a pólón, pedig már vagy ezerszer kimostam.

Az ő teste volt ebben a ruhában, és most én viselem.

Akár házat építesz köré, akár megpecsételed egy gyűrűvel, ez mind akkor is időleges és múlékony.

Sok-sok emléket felidéz... Virágot hozott nekem, és megtanított tequilát inni... Olyan ez, mintha még mindig itt lenne.

Csendje és zavara is vagy szívemnek... ezt Kafka mondta.

Nem vettem észre, mennyi mindent hagytam kimondatlanul, és mennyi mindent nem tettem meg.

Vissza kellett kérnem tőle a pólóját... hogy érezzem, közel van hozzám.

Egyértelmű, hogy nekünk találkoznunk kellett.