Szabadítsd fel a benned élő istennőt!

Somának sikerült egy valóban komplex életet teremtenie magának, kiteljesítve a női lényeg három alapvető minőségét. A Hold erőit magába foglaló, elfogadó, tápláló, gondoskodó Anyát, a nőiségét élvezni tudó, és a férfiaknak is örömet nyújtó Vénuszt és a neptunuszi érzékenységgel, intuícióval bíró, spirituálisan nyitott Papnőt. Ebben próbál példát mutatni másoknak, immár az általa szervezett lelki wellness-, valamint önismereti és belső erő-fejlesztő táboraiban is. Tudd meg, hogyan válhatsz te is "istennővé"!

- Honnan jött a tábor ötlete?

- Életem során számos módszert kipróbáltam, többek között a kineziológiát, a családállítást, a pszichodrámát, a szupervíziót és a neurolingvisztikus programozást, különféle meditációs technikákat, transzlégzést, és szerettem volna másoknak is továbbadni mindazt, ami nekem bevált. Úgyhogy azt mondtam magamnak: Gyöngyike, meditálj rá, és rakj össze mindebből egy csomagot!

A lelki wellness-hétvége tehát meditációban született - nem a semmiből találtam ki, hiszen ez a fajta tudatállapot valójában egy nagy merítési lehetőséget adott arra vonatkozóan, hogy miként épüljön fel a program. A lelki wellnessből lett aztán az önismereti és belsőerő-fejlesztő tábor, mivel az ezen részt vevő nők nagy többsége - akik aztán jelentős számmal a táborban is részt vettek - igényelte a hosszabb belső munkát.

- Jellemzően milyen problémákkal érkeznek a nők a lelki wellness-táborokba?

- Két fő probléma van: van pasim, illetve nincs pasim, amihez hozzájöhet még például a szülőkkel való konfliktus, a leválásra való képtelenség, a meddőség, és a két legjellemzőbb jelenség: szorongás és önbizalomhiány. Mindenki elmondja, hogy mit szeretne elérni a lelki wellness három napja során - azaz megfogalmazza a célját.

Azt tapasztalom, hogy az emberek gyakran teljesen irreális célt fogalmaznak meg, vagyis az áhított és a valóságos énkép között áthidalhatatlan szakadék tátong. Ez egy tipikus identitászavar, amit szakkifejezéssel selfdiszkrepanciának hívnak. Ilyenkor reálissá formáljuk az illető célkitűzését.

A résztvevők egy jungi asszociációs tesztet is kapnak - véleményem szerint ez az egyik legjobb létező pszichológiai teszt -, ami egyfajta térképként szolgál az illető tudatalattijáról és belső működési mintáiról. Mire egyénenként végigmegyünk rajta, mindenki megtanulja elemezni, így a jövőben is alkalmazhatja, ráadásul nemcsak saját magára, hanem bárki másra is.

- A lelki wellness hétvégéken kiemelt szerepet kap a meditáció…

- Az első meditációt, amit levezetek, Veres Kriszta barátnőmtől, az Istennő Templom papnőjétől tanultam, majd továbbfűztem. Ennek során találkozunk a földanyával és az éganyával, miközben megnyitjuk a szívcsakránkat. Ez a meditáció egyben rávezetésként szolgál a program következő pontjára, az ericsoni hipnotikus regressziós utazásra - fontos ugyanis, hogy a résztvevők ráhangolódjanak a befelé való figyelésre, illetve hagyják vezetni magukat általam. Végigmegyünk a múlton, fölhozom a legalapvetőbb sérüléseket, amit mozgás és hangkiadás formájában segítek kidolgozni, majd jön egy töltés az „ősanyával”, utána pedig a pozitív, reális énkép megláttatása és beépítése.

- Hogyan zajlik mindez?

- Egy teljesen elsötétített teremben, ahol sámánisztikus transzzene szól, a nők sugáralakban lefekszenek egy hatalmas mennyeianya-szobor köré, amit egyébként nem vallási célból állítok oda. Minden nő két madzagot kap - a sötétet a bal kezébe veszi, a világosat leteszi maga mellé a földre. Meditációban egy erdőn, majd mezőn keresztül elviszem a nőket egy nagy házba, ahol a balra nyíló folyosón haladnak végig.

A folyosó jobb és bal oldalán ablakok vannak - ezek felelnek meg az egyes életszakaszoknak. Mindegyik ablak annyit mutat meg, amennyit éppen kell, ami az illetőnek fontos, hogy feljöjjön, amit épp fel tud dolgozni.

Először azt kérem a nőktől, gondolják végig az elmúlt egy hét negatív megéléseit - csupa olyan helyzetet sorolok fel, amilyet biztos, hogy minden résztvevő átélt valamilyen módon. Majd azt kérem, hogy amit most, ezen a szinten ki tudnak adni magukból, azt adják ki - felcsűröm a zenét, a nők pedig kirázzák, kiüvöltik magukból az elmúlt egy hét fájdalmait.

Aztán fokozatosan megyünk visszafelé az időben: fél év, egy év, tíz év, a 18-20 év körüli életszak, a kamaszkor - különös tekintettel a szüzesség elvesztésére és az első menstruációra -, a kamaszkortól pedig tovább a hat és három év, illetve a három év és a születés közötti időszakig.

Külön foglalkozunk magával a világrajövetellel és az anyaméhben töltött időszakkal, majd jön a köztes lét, amikor a lélek veszi a bátorságot, és megválasztja az apját, az anyját és az egész életét.

Miután eljutottunk idáig, kivezetem a nőket a házból - ekkor elengedik a sötét színű fonalat -, és az erdőn keresztül elmegyünk az ősanya barlangjába - ekkor kezükbe veszik a narancs vagy sárga színű fonalat. Itt megtapasztalják a feltétel nélküli szeretetet, amiben gyerekkorukban jellemzően nem volt részük - nem véletlen, hogy az ősanyával való találkozás sokakat megríkat.

Az utazás végén a sötét színű madzagokat a szoborra helyezik, majd ebéd után rituálisan elégetjük őket, hogy mintegy megerősítve, hogy mindaz, amit most kidobtak magunkból, többé ne lehessen jelen az életükben. Ezután gondolatban visszatérünk a házba, ahol a nők ismét végigtekintenek az ablakokon, de már nem a fájdalom és az önsajnálat tükrében, hanem ellenkezőleg: tudatosul bennük, hogy milyen fantasztikusan gazdag az életük érzelmekben és történésekben, és hogy a negatív tapasztalatok során szerzett tudásra is szükségük volt ahhoz, hogy azok legyenek, akik. Végül a ház jobb oldali ajtóján belépve egy egyszemélyes moziba érkeznek, ahol a közeljövőbeli reális énjüket látják, tele önbizalommal, nyitottsággal, bizakodással és szeretettel önmaguk iránt.

Ezután transzmeditációban vagy transztánc által juttatom el a részvevőket a kontroll nélküliség szabadságába. A foglalkozások alatt pedig végig pránanadizom őket, mivel négyes fokozatú mester vagyok, és megtapasztaltam, hogy a módszer hatékonyan működik.

- A vízben mindennél jobban áramlanak az érzelmek - a program egy része pedig ebben az ősi közegben zajlik...

- Először háromfős csoportokat alkotunk - ketten himbálnak egyet a vízen, hogy az megtapasztalja a teljes elengedettség állapotát. Ezután két oldalon felsorakozva egy folyosót hozunk létre, és az, aki éppen keresztülhalad rajta, behunyt szemmel hagyja, hogy a többiek simogassák. Mindig azt kérem a nőktől, hogy ilyenkor az adva kapsz törvényét alkalmazzák, azaz azt az érzést adják embertársuknak, amit valahonnan, valamikor majd maguk is szeretnének visszakapni. Fontos megjegyeznem, hogy mindebben semmi leszbikus nincs - a lélek szintjén dolgozunk. Mindenki háromszor megy végig a folyosón: először a jelenért - egyszerűen csak örülve a pillanatnak -, másodszor a múltért - mintegy pótolva, ami valamikor kimaradt -, harmadszorra pedig a jövőért - vagyis azért, amiben szeretné, ha majd része lenne.

Ezután jön az a bizalmi rész, amikor gondolatban visszamegyünk a születéshez: megreped a burok, megindul a magzatvíz, és elindulsz kifelé - azaz megkezdődik a véres a csata. A szülőcsatornát egy, a résztvevők által alkotott folyosó jelképezi, melyen minden nő végigmegy, mintegy a saját születését lemodellezve. A teljes teste a víz alatt van, és nem löki magát, hanem hagyja, hogy a többiek keze mozgassa előre, mint a méh izmai.

A folyosó végére anyának olyasvalakit állítok, aki készül az anyaságra, illetve az illető ki is választhat valakit erre a szerepre - ő emeli ki a végén, kifejezve, hogy örül az érkezésének. Döbbenetes, hogy milyen traumákat ad ez az alapminta.

- Például?

- Félelem az alagúttól, a kiszolgáltatottságtól, a biztonság elvesztésétől, illetve a bizonytalanság, hogy várnak-e. Hatalmas traumát okoz a hospitalizált szülés, illetve a korai, beszoktatás nélküli bölcsődébe adás is. Nagyon sok nőt pedig fiúnak vártak - többek között engem is, választottam is magamnak tisztességes férfinevet -, ami megintcsak egy traumát eredményez. Viszont minden negatív átfordítható pozitívba. Ezeknek a nőknek az anya szerepét betöltő társuk érkezésükkor azt is a fülébe súgja: de jó, hogy kislánynak születtél!

- Rengeteg normális külsejű, egészséges nő van, aki szinte gyűlöli a testét. Ezen a problémán miként tudsz segíteni?

- A vízi munka utolsó részeként külső-belső kört alkotunk - belülre állnak azok, akik valamelyik testrészükkel elégedetlenek. Először alig vannak, aztán mindenki oda akar állni. A belső kör a kapó, a külső kör az adó. A belső körben állók lehunyják a szemüket, és aztán csak azt érzik, hogy azt a bizonyos testrészét, amit annyit bántott, most egy-egy ember a maga energiájával, tapintásával szeretgeti.

- Milyen útravalót adsz a résztvevőknek?

- A tábor végén minden nőnek személyre szóló javaslatokat teszek, plusz ajándék imákkal, ajánlott írások és könyvek listájával, illetve, ha szükséges, megintcsak egyénre szabottan terapeuták listájával látom el őket. Három hónap múlva ismét találkozunk, és beszámolnak arról, hogy ezalatt mit tettek magukért, és miben változott az életük.

Fantasztikus társaságok alakulnak így ki - a kör e-mailekből látom, hogy az egykori résztvevők nélkülem is tartják a kapcsolatot, megtapasztalva azt a fajta női vérközösséget, ami Elisabeth Davis szerint is a teljes női sorshoz hozzátartozik.

- Mennyiben különböznek a lelki wellnesstől az egyhetes önismereti és belsőerő-fejlesztő táborok?

- Itt már nem az egyéni problémamegoldás van a fókuszban, bár szintén előjönnek bizonyos problémák, ha nem is direkt módon. A résztvevők először is kapnak egy több mint száz belső tulajdonságból álló listát - ugyanis tapasztalataim szerint sok ember nem is nagyon ismer tulajdonságokat, így pedig azt sem tudja, miben gondolkodjon -, és kiválasztják azt a nyolcat, ami szerintük a leginkább jellemző rájuk. Az ismerkedési esten pedig mindenkiről elmondják a többiek, hogy mi a benyomásuk róla: öt tulajdonságot kell felsorolniuk, mégpedig tapintatoskodás nélkül.

Így valamennyi résztvevő tizen-huszon-harminc véleményt kap arról, hogy milyennek látják, majd megnézzük, hogy a magukról kialakított kép, illetve az, amit kisugároznak magukból, egyezik-e. Ha nem - és ez a jellemző -, a különbségeken kezdünk el dolgozni.

Mindezt továbbviszem egy retrospekciós - vagyis visszatekintő - klinikai önvizsgálati teszttel, amit nagyképűen pontosítottam, mert azt tapasztaltam, hogy nem eléggé jók a meghatározásai.

Ez a teszt egyfajta képet ad arról, hogy az illető mennyire bizakodó önmagával szemben, azaz alulértékeli, reálisan, ideálisan, pozitívan vagy túlértékeli önmagát. Alulértékelés esetén az alacsony pontszámot kapott tulajdonságokkal dolgozom.

- Az egyhetes táborokban milyen foglalkozásokat tartasz?

- Nagyon sokfélét. Az egyik foglalkozás során a nők rajzolnak egy-egy kört, amiben megsaccolják, hogy milyen arányban élik meg a bennük lévő anyai, vénuszi és főpapnői energiákat. Akinél inbalansz van - a vénuszi én szokott kicsi lenni -, megnézzük, mit tehet annak érdekében, hogy a saját szexualitását, nőiségét tudatosan élvezni képes nővé váljon.

Aztán van még testképmunka Callanatics-órával, relaxálás, különféle meditációk, belső munka a haraggal, találkozás az ősanyával, illetve Hellinger nyomán meghajlás és tiszteletadás az apa és az anya előtt, hiszen csak akkor élhetünk felnőtt életet, ha tiszteljük a szüleinket. Ezen túlmentően arra is meg szoktam kérni a résztvevőket, hogy a tábor ideje alatt tegyenek minimum két olyan dolgot, amivel az énhatáraikat feszegetik - természetesen nem antiszociális tevékenységekről van szó.

- Ezeket táborokat már nem egyedül, hanem két másik terapeuta közreműködésével vezeted. Kik ők?

- Érett, karizmatikus személyiségeket választottam, akik maguk is megjárták az élet bugyrait. Sebestyén Erzsébet Tara a legjobb barátnőm és a lélektársam - igazi gyógyító, aki önmagát hozta ki egy olyan betegségből, amire az orvos azt mondta: egyetlen kimenetele van, amit úgy hívnak, hogy tolókocsi. Ő kineziológus és családállító, a saját kineziológiai tréningjein mindenkinek átad egy-egy Bach-virágesszenciát is. A foglalkozásán két-három személy arra is lehetőséget kap, hogy a hellingeri módszerrel felállítsa a témáját - több jelentkező esetén sorsolással döntünk.

A másik társam, Bertók Éva szintén egy fantasztikus nő, aki keramikus művészetterapeutaként egy ősi mexikói - korong nélküli - technikával ismerteti meg a résztvevőket. A harmonikus élet egyik feltétele ugyanis a kreativitás fejlesztése és megélése - és ahogy a résztvevők az agyaggal dolgoznak, folyamatosan önálló döntéseket hoznak, hagyva, hogy saját maguk által vezetődjenek.

- A táborok véget érnek, a nők pedig hazatérve ugyanazokkal a lehúzó erőkkel találkoznak, mint korábban. Nem hullámzanak vissza a kiindulási pontra?

- Természetes, hogy a felfokozott túlpörgéses állapot után jönni fognak a kétkedések. Azt szoktam javasolni a nőknek, hogy járják körbe ezeket, és fogadják el, hogy hozzájuk tartoznak, majd összpontosítsanak a táborban tanultakra. Amibe ugyanis energiát raknak, az növekedni fog - hasonlóan egy növényhez, amit ápolnak, gondoznak és nem utolsósorban dugványoznak…

Fotók: Samu Emma, zene.hu, kisalfold.hu

• lélek
• nő
• szex
• pszichológia
• önbizalom
• spiritualizmus
• interjú
• párkeresés
• soma
• Lélek&Test