Így készültek a régiek a nászéjszakára: miért került kalász az ágy alá?

Annak idején az esküvő előtt a házasulandó párnak minden erotikától, testi vonzalomtól, bűnösnek tartott gondolatoktól mentesen, tiszta szeretettel kellett közeledni egymáshoz. A nászéjszaka volt az első alkalom, hogy a vőlegény és a menyasszony intim közelségbe került.

Esküvői fotó, 1932

A menyasszony lányságát a menyasszonytánccal búcsúztatták el, ekkor a násznép tagjai, kezdve a násznaggyal, sorra megtáncoltatták az újdonsült arát, és ahogy ma is, a násznagy közben pénzt gyűjtött be a vendégektől.

Násznép1931-ből

A lakodalomra hagyományos ételeket főztek az asszonyok, sülteket, töltött káposztát és bort kínáltak a vendégeknek. Készült azonban egy lakodalmas kalács is, amelybe a pár termékenységét meghozó zöld ágakat, virágokat, gyümölcsöket szúrtak.

Lakodalomra készülő asszonyok, 1961

A nászágy előkészítése aprólékos munka volt, ügyeltek minden apró részletre, és hogy fiú gyermek foganjon rajta, kalászt tettek az ágy alá. Fiú gyermek reményében más hagyomány is élt: a férfi kucsmában maradt, a nő szájába vette a párna csücskét az aktus idejére.

A képen aratók 1932-ből

A lakodalom után a rokon és barát asszonyok levették az ara fejéről a pártát, és főkötőre cserélték, a haját felkontyolták. Ezután a nyoszolyólány és nyoszolyóasszony segítettek neki levetkőzni, és befektették az ágyba, ahogyan az újdonsült férjet is. Reggel bőséges reggelivel ébresztették őket, néhol még a lepedőn ejtett nyomokat is megkeresgélték, és vérfolt hiányában szégyen érte a menyasszonyt, hiszen kételkedtek szüzességében.

Szoba, 1911