Miért nem tudsz rendes párkapcsolatot kialakítani?

Közelebb vagy a harminchoz, és még mindig otthon, a szüleiddel élsz? Netán elváltál, és visszamentél a biztonságos családi otthonba? Persze ez így kényelmes, sőt, még praktikus is.

De vigyázz, ha nem kezdesz el időben leválni a szüleidről, ha a saját dolgaidat nem magad intézed, vagyis nem teljesen önállóan irányítod a sorsodat, nem tudsz igazán felnőni. A lélekben gyerekek pedig egy igazi, felnőtt párkapcsolatra sem készültek fel.

Férfi-nő viszony helyett különös testvérházasság

Tamara még 18 éves sem volt, amikor megismerkedett Ferivel. Óriási szerelem dúlt közöttük, néhány hónapos együttjárás után aztán össze is költöztek. Illetve a fiút befogadták Tamaráék családi házába, ahol a fiatalok az egész felső szintet birtokolhatták.

A szülők nem voltak ugyan elragadtatva a történtektől, de a lányuk boldogságát mindennél fontosabbnak tartották, az unoka érkezése pedig feledtette a rossz érzésüket. Feri amúgy is kedves, jóravaló fiúnak tűnt, úgy szerették, mintha a saját fiuk lett volna.

Ez okozott egyébként problémát Tamara és Feri között, azaz, hogy a szerelem meglepően hamar elillant. Hirtelen azon kapták magukat, hogy úgy élnek egymás mellett, mintha testvérek lennének.

Tulajdonképpen minden stimmelt, hiszen jókat beszélgettek, felosztották a házimunkát is, épp csak nőként, illetve férfiként nem sikerült közeledniük egymáshoz.

A gyerekek mágikus hittel próbálnak segíteni

Tamara arra jött rá, hogy Ferit valójában az öccsének, nem a társának látja. Persze nagyon örült neki, hogy a fiú a hányattatott gyerekkora után végre boldog családba került, ráadásul a szülei mindkettőjükről gondoskodtak, sőt, ellátták a közös gyereküket is, benne mégis valami kínos hiányérzet lüktetett.

Ez most már örökre így lesz? - tette fel a kérdést aztán egy családállítási csoportban.

Az állításvezető eltöprengve nézett rá, majd így válaszolt: minden így maradhat akár évtizedekig is, amíg a szülők a helyükön vannak, és jól működnek, illetve, amíg a lánynak nem sikerül leválnia róluk. Méghozzá úgy, hogy ez saját belátásából meghozott döntés legyen, ám közben a szülei iránti tiszteletét, szeretetét sem szabad elveszítenie.

A lány erre zokogni kezdett, és elmesélte, hogy gyerekkorában egyszer véletlenül kihallgatta a szüleit, akik arról beszélgettek, hogy nem akarják őt megzavarni egy esetleges válással, mindenképpen együtt maradnak, amíg fel nem nő.

Tamarát ez irányította tehát a tudattalanjában. A gyerekek mágikus hite vezette, azt hitte, azzal segít a szüleinek, akkor tartja össze őket, ha megmarad gyereknek, mindegy, hogy mi az ára ennek, habozás nélkül feláldozta értük a saját boldogságát is.

Feri ráadásul tökéletesen illett ebbe a képbe, hiszen a lány szülei még egy gondoskodásra szoruló gyereket kaptak vele, a közösen vállalt feladataik pedig további évtizedekre kitolódtak az unoka érkezésével.

Aki át akarja írni a múltat, nem lehet boldog a jelenben

A családállítás meg tudja mutatni az eltéphetetlennek tűnő kötődések igazi okát, és segíthet a helyükre tenni, feloldani azokat.

Az első fontos szociális szabály, amit Tamara megsértett: aki előbb születik a családban, annak bizonyos előjogai vannak. A sorsába lentről, a gyerekek szintjéről még segítő szándékkal sem szabad beleszólni.

A másik ilyen alapvetés, hogy azt, amit a szülők adnak - életet és szeretetet -, a gyerekek tisztán és az ellentételezés igénye nélkül fogadják el. Aki nem képes erre, az érzelmileg zsarolhatóvá válik, és vastag láncokkal köti magát hozzájuk. Amikor vádaskodunk a szüleink ellen - például, hogy túl kevés figyelmet, szeretetet kaptunk -, olyat akarunk, amit nem lehet kijavítani.

Célszerűbb inkább elfogadni, hogy minden úgy helyes, ahogy volt, hiszen tulajdonképpen mindent megkaptunk tőlük, amire szükségünk van a saját, önálló életünk felépítéséhez.

Ezen alapszik a felnőtt lét szabadsága. Akinek pedig sikerül ezt belátnia, megérezheti azt is, mennyi erőt és mi minden jót örökölt a szüleitől ahhoz, hogy boldoggá tegye a saját életét.

A párkapcsolatokat meghatározza a szülőkhöz fűződő viszony

Nagyon gyakori egyébként az is, hogy a lányok valami miatt megragadnak az apjuk férfias bűvöletében.

Ha a szülők párkapcsolatával gondok vannak, a gyerekek megpróbálnak például úgy segíteni, hogy lélekszinten beállnak az egyik vagy másik szülő helyére, apjuknak vagy anyjuknak pótolva a társat.

Az a lány pedig, aki képtelen lemondani élete első férfiminőségéről - pláne, ha közben az anyjával is rivalizál az apa kegyeiért -, a lelkében akár örökre is megmaradhat gyereknek. Így lesz hű az apjához, más férfiakat tekintve pedig legfeljebb szerető válik belőle, nem társ.
Az igazi párkapcsolatra ugyanis akkor állunk készen, ha a szüleinkkel bensőséges viszonyban vagyunk, tiszteljük őket, és elfogadjuk olyannak, amilyenek. Annál is inkább - tetszik vagy sem -, mert ugyanolyanok vagyunk, mint ők.

Minél jobban akarunk tehát különbözni apánktól vagy anyánktól, annál inkább hasonlítunk rájuk. Minél jobban elutasítjuk őket, annál inkább büntetjük magunkat.

Az önálló élet alapja mások sorsának tisztelete

Tamara és Feri azóta albérletbe költöztek a szülői házból. A kapcsolatuk egészen más alapokra helyeződött, amikor Tamara ki tudta mondani azt a mondatot az anyjának és apjának: köszönöm, amit kaptam tőletek, hálás vagyok azért, amit adni tudtatok, mostantól a többit már magam intézem.

A dolgaitokba pedig nem akarok beleavatkozni, meghagyom nektek annak eldöntését, együtt maradtok-e, vagy sem.

A lány örökre belevéste a lelkébe azt is, hogy, bár a szülők mindenbe beleszólhatnak, a felnőtté vált gyereküknek ugyanígy joga van úgy intézni a dolgait, ahogy ő szeretné.

• szülő
• családállítás
• életórák
• féderer ágnes
• Lélek&Test