Te miben hasonlítasz anyukádra?

Elkezdesz mindenkit etetni, mert senki nem hagyhatja el a házat éhesen! Emlékszel kamaszkorod reggeleire, amikor anyukád utánad dobott egy almát vagy egy szendvicset azzal, hogy kislányom, nem mehetsz el evés nélkül? Majd a szendvicsed a táska alján landolt, és a büfében vetted meg a kaját, mert az menőbb volt. Azóta már rájöttél, hogy a házi koszt a legjobb választás.

Félted a lányod, hogy megfázik, ha kint van a dereka, vagy ha kiskabátban megy el télen? Szoktál aggódni, amikor túl későn jön haza? Pedig fiatalabb korodban biztosan nem szeretted, amikor anyukád ezeket az intelmeket mondogatta! Visszagondolva nem mondhatod, hogy nem volt igaza!

Ahogy saját otthonod lesz, rajtad is egyre inkább kezd eluralkodni a takarítási vágy. Hogy esténként el legyen mosogatva, hogy a nappaliban ne legyenek össze-vissza dobált ruhák. Pedig emlékezz csak vissza: amikor anyukád arra kért, hogy legalább a saját szobádban rakj rendet, te hogy reagáltál? Érdekes, hogy meg tudnak változni a dolgok az évek alatt.

A filmnézés kikapcsol. Persze csak akkor, ha nem beszélnek közben. A nagy család nagy hanggal jár, de amikor régebben valaki belebeszélt a film közben, biztosan meg tudtál őrülni tőle. Aztán idővel annyi mindenre koncentrál egy nő, hogy nehezére esik kikapcsolni, még filmnézés közben is. Így inkább beszél vagy kérdez. A te anyukád sohasem csinált ilyet?

Sztorizgatsz, folyamatosan. Emlékek élednek újra benned, történetek rólad, a gyerekkorodról, akár a gyerekeidről, arról, amikor kicsik voltak, vagy arról, hogy éppen most milyen aranyosak. A barátaid szépen meghallgatnak egyszer, kétszer, és csak harmadjára szólnak, hogy ezt már hallották. Anyukád nem pont ugyanígy csinálta?