Van még esélyem boldog párkapcsolatra?

Sok nő érzi úgy, hogy, bár szereti a párját, csak vesztegeti vele az idejét. Lehet, hogy te már közös családi fészekről álmodozol, melyben apró kis lábacskák tipegnek a padlón, míg a tűzhelyen vacsora fő, és a falon nagy családi kép díszeleg, de az álom a valóság talaján egyszerűen füstbe vész, elpárolog.

Hiszen pont az a férfi, akit odaképzelsz ebbe az idilli képbe, cseppet sem partner ebben, sőt, gátat szab a kapcsolatotok továbbfejlődésének. Szakértőnk válasza a te problémádon is segíthet!

Kedves Ágnes!

37 éves nő vagyok, de rendszerint fiatalabbnak néznek tíz évvel. Körülbelül tíz éve barátságban váltunk el egymástól a volt férjemmel. Azóta több - évek óta tartó - kapcsolatom is volt, de egyik sem maradt tartós. Én léptem mindig tovább! Nagyon szeretnék már saját családot, gyereket, de mindig olyan férfiakat találtam, akik nem voltak partnerek ebben. A mostani párommal lassan három éve vagyok együtt.

Nem sokkal fiatalabb nálam, harminc éves, de ő sem akar semmit. Sem összeköltözést, sem családot, azt mondja, ő még ráér. Sajnos én meg úgy érzem, hogy sürget az idő, mert nagyon szeretnék már kisbabát. Szeretjük egymást, az édesanyja is kérleli, hogy vegyen el engem, de hiába!

Családcentrikus vagyok, és eddig minden páromnak a maximumot nyújtottam mindenben, de sajnos mindig sokkal kevesebbet kaptam vissza, mint amit adtam. Annyira bennem van mindig, hogy megfeleljek a másiknak, hogy ez sok energiámat felemészti. Fárasztó lenne már új kapcsolatot kialakítani bárkivel, és arra sincs garancia, hogy az majd sikerül.

A jelenlegi partneremet nagyon szeretem, vele szeretnék maradni, de már nem tudok több kompromisszumot kötni. Elfáradtam! Látom a körülöttem élő ismerőseimet, milyen boldogok, vannak céljaik, szép házuk, családjuk. Csak én nem találom azt, akivel tartósan boldogan élhetnék. Minél jobban ezt szeretném, annál távolibbnak tűnik. Néha azt gondolom, ez a sorsom, egyedül maradok.

Mindig olyan férfiakat fogok ki, akiket egy idő után kinövök. Akiknek semmi céljuk nincs az életben, pedig együtt könnyebb lenne kialakítani bármit. Az édesanyám engem okol azért, ha szakítok valakivel. Azt mondja, kiállhatatlan vagyok, ne csodálkozzak, ha nem marad mellettem senki. De ez nem igaz, mert ő nem látja, hogy mennyi kompromisszumot kötök azért, hogy megtartsak valakit.

Sajnos az egyik rossz tulajdonságom, hogy türelmetlen vagyok, de már próbálok ezen is változtatni. A szüleim 38 éve élnek együtt, de nem felhőtlen a kapcsolatuk, sokat vitatkoznak. Van egy húgom, ő is elvált. Van két gyermeke, őt otthagyta a férje egy másik nő miatt. Azóta talált magának egy rendes férfit, és már vagy négy éve együtt vannak. Ők sem laknak együtt, otthon lakunk a szüleinknél mindketten.

Én már nagyon szeretnék külön lakni, régebben laktam albérletben vagy a volt párjaimnál. De most anyagi okok miatt nem tudok elköltözni. A szüleim azt mondják, miért nem gazdag fickót fogtunk ki magunknak. Másoknak még ez is sikerül, mi meg ott vagyunk a nyakukon. Senkinek nem jó ez a helyzet, de nincs mit tenni.

Nem a szüleink tartanak el bennünket, mindenki magáról gondoskodik, mindkettőnknek van jó munkahelye, mégsem haladunk az életben előre. Szerinted van még esélyem egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra? Vagy mondjak le róla, ne sürgessem annyira a páromat, hátha még eljön az én időm?

Várom válaszodat! Előre is köszönöm a segítségedet:
Jucus

Kedves Jucus!

Bár tudatosan önálló életre, saját családra vágysz, és törekszel, tudattalanul nem választható férfiakkal kötöd össze magad.

Magyarázom máris: a nem választható férfiak vagy nősek, vagy sokkal fiatalabbak, vagy nem akarnak nősülni, vagy elzárkóznak a gyerekvállalástól, vagy egzisztenciális nehézségekkel küzdenek, és így tovább. Azaz remekül megakadályoznak téged abban, hogy kimondhasd a boldogító igent, vagyis önálló családot alapíts, és elköltözz otthonról. Figyelmeztető az is, hogy a húgod is hasonló cipőben jár.

Tehát meg kellene keresnünk annak az okát, hogy ki vagy mi köt téged ilyen szorosan - vélhetően a szülői házhoz -, mi akadályoz meg a saját életed élésében.

Egy igazi párkapcsolatra akkor állunk készen, ha a szüleinkkel jó a viszonyunk. Tiszteljük őket, és elfogadjuk olyannak, amilyenek. Ezt kellene megnézni első körben az esetedben. A családállítás azt tanítja ugyanis, hogy fontos tudomásul venni: félig anyánktól, félig meg apánktól származunk, alapvetően olyanok vagyunk tehát, mint ők.

Ha elutasítjuk apánkat vagy anyánkat, akkor az olyan, mintha le akarnánk hasítani az egyik felünket. A sors fintora, hogy minél inkább különbözni szeretnénk, annál jobban hasonlítunk rájuk.

De lehet persze az is, hogy az aktuális párkapcsolatodból kellene kiindulnunk, megnézni azt, milyen kötődés van lélekszinten közted és a párod között. A családfelállítás segítségével felderítjük és megmutatjuk a tudat számára rejtett folyamatokat, dinamikákat. Ez segíthet hozzá a változáshoz, változtatáshoz.

Ha elszánnád magad erre, jelentkezz!

Üdvözlettel: Féderer Ágnes

• szerelem
• család
• konfliktus
• elvárás
• csalódás
• családállítás
• hét kérdése
• féderer ágnes
• Lélek&Test