Ebben az életkorban vagyunk a legboldogtalanabbak - Van jó hírünk is, ha épp ennyi vagy

Azok, akik felnőtt fejjel visszagondolnak a gyerekkorukra, általában úgy érzik, hogy sokkal boldogabbak voltak az óvodás, iskolás évek alatt, mint a jelenben. Ezt nem csak a nosztalgia teszi: hacsak nem volt valakinek kifejezetten traumatikus gyerekkora, szinte biztosan gondtalanabb, boldogabb volt fiatalon, nagyobb harmóniában élt önmagával és a környezetével. 

Az ember boldogságérzete mintha az évek múlásával egyre csökkenne - és ez a szakértők szerint valóban így is van.

A legboldogtalanabb életkor

David Blanchflower, a Dartmouth College közgazdaság-professzora a boldogság, illetve boldogtalanság érzését vizsgálata az emberi élet során. 132 országból összesen 500 ezer ember vett részt a kutatásában, és válaszaik kiértékelését követően arra az eredményre jutottak, hogy a fejlett országokban az emberek átlag 47,2 éves korukra érik el a mélypontot boldogság szempontjából, míg a fejlődő országokban ez a pont egy évvel később, 48,2 évesen jön el.

Blanchflower tanulmányában a nemet, az iskolai végzettséget, a családi állapotot és a munkát is vizsgálta, mindezeket górcső alá véve azt tapasztalta, hogy életünk során egyfajta boldogsággörbe látszik kirajzolódni. A felnőttkor első évtizedeiben a boldogságszintünk - a gyermekkorival összevetve - folyamatosan csökken, majd a  40-es éveink végén éri el a mélypontot. Ez tehát az életközépi válság mélye. A jó hír azonban, hogy innen már csak felfelé van, és idősebb korban egyre boldogabbak leszünk.

Ezért 47 évesen vagyunk a legboldogtalanabbak

A 40-es éveik végén járó emberek az úgynevezett szendvicsgeneráció tagjai. Ők azok, akik egyszerre támogatják idősödő szüleiket, miközben még gyermekeikről is gondoskodnak. Mindez pénzügyi és érzelmi értelemben is terhet ró erre a korosztályra. Gondterheltté, boldogtalanná teszi az 50-hez közelítő férfiakat és nőket.

Munkahelyi stressz

A 40-es éveik vége felé sokan töltenek be középvezetői pozíciót a munkahelyen. Bár a ranglétra magasabb a fokán a fizetések is jobbak, ugyanakkor kétségkívül nagyobb felelősséggel, több munkahelyi stresszel járnak ezek beosztások ahhoz képest, ami egy kezdő munkavállalóra nehezedik. Ebben az életkorban az ember általában karrierje csúcsára ért, ami egyúttal azt is jelenti, hogy szakmai szempontból talán már nem fog feljebb jutni, elfogynak a perspektívák.

Mindaz, amit nem értük el

A negyvenes évek napjainkban egy átlagos emberi élet közepét jelentik. Az ilyenkor beköszöntő életközépi válság során sokan számot vetnek a fiatalkori terveikkel: mit értek el közülük, és mi az, amit nem valósítottak meg az elmúlt évtizedekben - és talán már nem is fognak. Az ilyesfajta számvetés pedig általában nem segít abban, hogy boldogabbak legyünk.

Ez segít kilábalni az életközépi válságból

A 47. születésnaptól távolodva azonban az emberek úgy tapasztalják, hogy lassan egyre boldogabbak lesznek. Ami ebben a folyamatban segíthet, ha megtanulod átállítani az önmagaddal szembeni elvárásokat, megtanulod értékelni az eddig elért sikereidet. Talán nem hajóztad körbe a Földet, és nem lett világhírű színész belőled, mint ahogyan fiatalon minimális élettapasztalat birtokában megálmodtad, de van egy szép és egészséges családod, és ha jobban belegondolsz, nagyon is van miért hálásnak lenned, megveregetni a válladat.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• boldogtalanság
• életközépi válság
• normatív krízis
• Lélek&Test