Így lehet tökéletes éved!

Év végén mindenki készít valamilyen leltárt az életéről, végiggondolja, hogy min változtatna, azonban a szilveszter elmúltával a fogadalmak már nem tűnnek olyan fontosnak. Vannak azonban olyan kérdések, melyeket az új évben sem szabad a szőnyeg alá söpörni.

Régi étkészlet, új frizurák

Klaudia sosem szerette a szilvesztereket. Ilyenkor ugyanis mindig azzal szembesül, hogy az elmúlt - újabb - 365 nap alatt megint teljesen felforgatta az életét: munkahelyet, albérletet és pasit váltott, átfestette, levágatta, megnövesztette a haját. Szélvészkisasszony – így hívják őt egyébként a barátai, akik elképedve próbálják nyomon követni viharos sorsfordulatait.

Az év végi ünnepek azért is sokkolják a 27 éves lányt, mert amikor hazalátogat a szüleihez, elképedve tapasztalja, hogy ők ellenben semmit nem változtak egy év alatt, ugyanúgy élik az életüket, mint egy, két, három évtizeddel korábban. Mindig ugyanabban a féltve őrzött családi porcelánban teszik az asztalra ugyanazt a menüt. Ugyanazok a témák kerülnek elő, szinte percre pontosan úgy telik el tehát az ünnepi vacsora, ahogy mindig. Az édesapja hagyománynak, édesanyja pedig megszokásnak nevezi ezt. Klaudia nehezen ismeri be, hogy azért még számára is van valami megnyugtató ebben. Aztán persze gyorsan beszáll az autójába, és máris rohan tovább.

Mi lenne, ha csoda történne?

Valójában mi elöl menekülsz? – kérdezte Klaudiától az egyik barátnője szilveszter hajnalán, rendrakás közben, a konyhában, amikor a bulizók többsége már elindult hazafelé.

A lány sokáig töprengett, majd megrántotta a vállát, és ezt felelte: olykor szeretnék úgy élni, mint a szüleim, mégis mindenben épp ez ellentétét teszem.
Néhány héttel később egy családállítási csoportban is elismételte ezt a mondatot. A családállító ekkor arra kérte őt, hogy csukja be a szemét, és képzelje el, hogy csoda történik vele, másnap reggel pedig, amikor felébred, minden úgy van, ahogy arra a legjobban vágyna. Arra kérte Klaudiát, hogy írja le, mit lát maga körül, kik vannak mellette. A lány sokáig hallgatott, majd potyogni kezdtek a könnyei és egy vidéki családi házról beszélt, egy férfiról, aki a társa, és gyerekekről – még a családi porcelánt is megemlítette, amely az elképzelt életében fő helyen állt az üveges tálalószekrényben. 

Ugyanúgy, egy kicsit mégis másképp

A családfelállítás azt mutatta meg Klaudiának, hogy a szülei iránti szolidalításból változott állandóan, illetve változtatta folyton a saját életét. Mint kiderült, se az édesanyja, se pedig édesapja nem az lett, amit gyerekkorában eltervezett, előbbi színészetről álmodozott, ám a szüleinek engedelmeskedve tanárnő lett, utóbbi mérnöknek készült, ám édesapja korai halála miatt az egyetem elvégzése helyett inkább munkába állt. Klaudia azt hitte, boldogtalanok emiatt, az vezette a lelkében a lányt, hogy majd ő megteszi helyettük, majd ő megvalósítja, amire nekik nem volt lehetőségük. Ezek azonban nem az ő vágyai voltak.

A módszer azt mutatta meg neki, hogy el kell fogadnia a szülei életét, és a saját sorsának alakításával kell inkább törődnie. A maga vágyainak megfogalmazásával, a saját céljai kijelölésével. Ebben lehet persze sok olyan elem is, amit otthonról hozott – ezek a hagyományok kötik a lelkében a családjához –, ám beiktathat változtatásokat is. Tehát sem a szüleit lemásolva, sem pedig velük teljesen ellentétesen nem kell élnie.

Csak a saját álmok valósíthatók meg

Klaudia rájött arra is, hogy azért nem tudott eddig megmaradni egyetlen férfi oldalán sem, mert a lelke mélyén attól fél, egy ilyen kötődés megakadályozza, hogy végigvigye a fogadalmát, azaz, a szülei ki nem élt vágyainak megvalósítását.

Folyamatosan olyan férfiakat választott, akik vagy nősek, vagy az életet túlságosan fiatalok voltak, esetleg jó messze életek tőle – valójában tehát egyikük sem volt alkalmas hosszú távú, esetleg családalapítással végződő párkapcsolatra.

A lányra néhány hónappal a családállítás után alig ismeretek rá a barátai. Nem volt többé szélvészkisasszony, növeszteni kezdte az eredeti, barna színű haját, hosszú távra bérelt ki lakást, és beiratkozott egy főiskolára, mellette pedig szállodában kezdett el dolgozni. Rájött, hogy mindig vendéglátással akart foglalkozni. Elkezdte tervezgetni, hogy amikor megszerzi a diplomáját, és a szükséges gyakorlatot, meg nyelvtudást hozzá, nyit egy saját panziót valahol a szülőhelye környékén.

Ez az ötlet megtetszett egyébként az egyik csoporttársának is, akivel a lány gyakran kávézott együtt a főiskola büféjében. A következő karácsonykor a lány elvitte bemutatni a szüleinek a fiút. Nászajándékba megkapták aztán a családi étkészletet, ami ma a közösen vezetett panziójuk étkezőjét díszíti.

• család
• szülő
• családállítás
• Lélek&Test