Ha ezt mondja, nem sajnálja, hogy megbántott: 5 bocsánatkérési mód, ami gyanúra adhat okot

A bocsánatkérés hiánya senkinek nem esik jól, de legalább tiszta képet mutat - azt, hogy figyelmen kívül hagyták a sérelmeinket, érzéseinket és nem vállalnak érte felelősséget. Ám olykor akkor is hiányérzet támad az emberben, ha a másik fél elnézést kér, de annak módjától mégis összeszorul a gyomor.

A hamis bocsánatkérés gyakran úgy lappang a bensőnkben, mint egy tüsszentéssel átadott influenza. Még nem tudjuk, miért érezzük rosszul magunkat, de valahogy feltámad bennünk egy sejtés, hogy valami nincs rendben. Ez már gyanúra adhat okot, viszont sokszor nem világos elsőre, hogy nem csupán elnézést kértek tőlünk, hanem épp egy manipuláció áldozatai vagyunk.

Ilyenkor nem belső meggyőződésből, a hiba felismeréséből és a másik iránti empátiából születik a bocsánatkérés, hanem gyakran önző célt szolgál, érdekből vagy kontrollból fakad, esetleg védekezésképp hangzik el. A legfőbb jelekből azonnal felismerheted!

A hamis bocsánatkérési módok legjellemzőbb jelei

A hamis bocsánatkérésben nincs igazi felelősségvállalás, sőt még a hiba elismerése sem. Gyakran nem is a megbántott fél kiengesztelésére irányul, vagy arra, hogy kifejezésre kerüljön a megbánás, a probléma és annak utóéletének a felimerése, valamint a lelkiismeret ébredése, ami újra lehetségessé tenné a kapcsolódást.

A nem szívből jövő bocsánatkérés már azzal is gyanút kelthet, hogy olyan tűpontosan fúródik az emberbe, mint egy jól megcélzott nyílhegy. Máskor meg rácsapja az ajtót a helyzetre, hogy több szó ne essen, miközben ottmarad utána a feszültség fojtogató felhője.

A manipulatív viselkedési módok egyik díszcsomagolásba burkolt eszköztára a bocsánatkérés, ám többféle módon nyilvánulhat meg, hogy az, aki adja, nem igazán gondolja komolyan. Az alábbi mondatok a legfőbb jelei annak, hogy hamis bocsánatkérővel van dolgod.

„Ne haragudj, hogy megbántottalak, de szerintem nagyon túlreagálod a helyzetet.”: az, aki érvényteleníteni akarja a másik fél érzéseit, és ezáltal kibúvót keres a saját felelőssége alól, gyakran él ezzel a hárító bocsánatkéréssel.

A célja az, hogy kisebbre zsugorítsa az ő részét a konfliktusban azáltal, hogy a másikat túlérzékenynek, esetleg hisztisnek, vagy földtől elrugaszkodónak titulálja. A megbántott ember leminősítésével szeretné elérni, hogy az ő bűne, hibája ne tűnjön akkorának, amekkora. Amikor egy bocsánatkérő mondatban elhangzik a „de”, az mindig felülírja a bocsánatkérés lényegét.

„Bocsánat, hogy felhúztam magam, de kiprovokáltad azzal, hogy…”: és ezzel máris át van hárítva a felelősség a másikra. Bár megtörténik a hiba elismerése, azonban a konfliktus másik szereplőjét is bevonja a hiba terhének cipelésébe.

Elhangozhat másként is, de a mondanivalója ugyanaz: „Bocsánat, de ha te így viselkedsz, attól mindig elborul az agyam.” Tulajdonképpen egy ilyen beismerés azt fejezi ki, hogy bár hibáztam, rosszat tettem ellened, az én hibám oka valójában te vagy, és ezzel mosom kezeimet.

„Sajnálom nagyon, hogy így alakult, nem állt szándékomban ezt mondani/tenni.”: az érzelmi kivonódás egyik gyönyörű példája, ha valaki úgy fogalmaz „ez csak így alakult”, vagyis ő független a körülményektől, nem akarta, csak magától alakult valahogy, nem hibás senki. Valójában nem ismeri el, hogy megbántotta a másikat, nem érzi át a másik vívódását, sérelmét, fájdalmát, egyszerűen csak elhatárolódik a kialakult helyzettől, ezzel igyekszik védeni magát.

„Bocsánatot kérek, és többet nem akarok rugózni ezen, jobb, ha te sem teszed, ennyit nem ér az egész.”: ez egy tipikus kontrolláló mondat, ami lezárja a vitát, és nem kíváncsi arra, hogy mi maradt utána. Őt hagyják békén az érzelmi megnyilvánulásokkal, köszöni szépen, csak szeretne végre eltávolodni az egésztől.

A dolog udvarias részét elvégezte, elnézést kért, de ennek fejében több érvelést nem akar hallani, mert a végén még kisülne belőle, hogy őt terheli a felelősség. A bocsánatkérés ebben az esetben egy lakat, ami lezárja a konfliktust és lehetőséget sem ad a másiknak az érzelmi feldolgozásra. Nem érzelmi alapon vagy empátiából születik meg, csupán egy menekülőút.

„Sajnálom tényleg, hogy megbántva érzed magad, de hihetetlen, hogy még mindig ezen pörögsz, én már rég túlléptem az egészen.”: ez a mondat leginkább arról árulkodik, hogy a bocsánatkérő személy elbagatellizálja az érzéseidet, nem validálja, hogy miatta érzed rosszul magad, hiszen ez egy kis semmiség, magadra vess, ha még mindig rágódsz rajta.

Nem azt mondja, hogy megbántottalak, hanem úgy fogalmaz, hogy te megbántva érzed magad. Számára tehát kérdéses, hogy jogos-e a sértettséged, hiszen ő nem tett semmi rosszat.

Ráadásul az, aki így kér elnézést, gyakran pozitív szemléletnek tünteti fel, hogy ő hamar túllendül a nehézségeken, konfliktusokon. Sajnálatával azt üzeni neked, hogy te túlságosan negatívan állsz a dolgokhoz, feleslegesen rágódsz pitiáner semmiségeken ahelyett, hogy folytatnátok ott, ahol abbahagytátok és fátylat borítanátok az egészre.

Valójában csak nem akar törődni az érzéseiddel és a kárral, amit okozott, nem pusztán áthárítja, hanem fel sem ismeri a saját felelősségét. Mert az kellemetlenséggel járna, ő pedig nem foglalkozik kellemetlenségekkel.

Bár ezekről a bocsánatkérési módokról világosan süt, hogy nem a jó szándék vezérli őket, egy-egy feszültséggel teli konfliktusban nem mindig lehet tisztán érzékelni a mögöttük meghúzódó manipulatív viselkedést.

Különösen, ha a vitapartnered olyan, aki közel áll hozzád, akihez kötődsz érzelmileg. Könnyű elhessegetni ilyenkor a kétségeket azzal, hogy nincs semmi baj, hiszen végül is bocsánatot kért, kifejezte sajnálatát. Azonban, ha napok múltán is megmarad benned a hiányérzet, azzal nem árt foglalkozni. 

Képek: Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• bocsánatkérés
• emberi kapcsolatok
• párkapcsolat
• manipuláció
• barátság
• Lélek&Test