Megszületett a gyerek, oda a házasság?

A párkapcsolatok egyik legnagyobb próbatétele a gyerekvállalás. Nem mindegy ugyanis, hogyan rendeződnek át ilyenkor a családi szerepek.

A nők vannak nagyobb kísértésnek kitéve: sokan közülük úgy érzik, választaniuk kell az önmegvalósítás és a háztartás menedzselése között. Négy fontos szempont, hogy ez a kétség ne vigye szét a házasságodat.

Ő és én meg te

Közvetlenül a szülés után szinte természetes, hogy a nő elsősorban anyaként működik. Ebben az átmeneti időszakban a férfi parkolópályára szorul egy kicsit, hiszen az a különös szimbiotikus egység, amely már a várandósság alatt létezett a nő és a magzata között, a szoptatás idején sem kevésbé erős.

Életed párja ebben a fázisban tehát inkább csak külső szemlélődő, legfeljebb a rituális esti fürdetések idején gyakorolhatja az apaszerepét. És ez így van rendjén. A családállítás módszere azt vallja: anya és gyereke egy olyan fontos mikrorendszert hoznak létre az első hónapokban, amely - a gyerek biztonsága, zavartalan fejlődése miatt - mindennel szemben előnyt élvez. Így a többi családtagnak egyetlen teendője akad ezzel: békén kell hagyniuk őket.

A baj akkor kezdődik, ha az anya valami miatt beleragad aztán ebbe az állapotba. Az átmenetiség szép lassan kezd kitolódni, szinte észre sem veszi, és elfeledkezik arról, hogy ő elsősorban NŐ.

Sámlira állsz a mosogatáshoz?

Joggal kérdezheted, persze, mi okod lehet arra, hogy ily módon megtorpedózd mind a saját, mind a körülötted lévők boldogságát? Tudatosan semmi.

A tudattalanodban azonban elrejtőzhet egy olyan összefüggés, amelynek éppen ez a működési mód felel meg.

A nő - nem a testi adottságokat vesszük ilyenkor, hanem a lelki minőséget - általában félelemből engedi, hogy benne az anya beelőzzön. Vagy pedig azért nincs jelen a nősége, mert egyszerűen nem tudott kialakulni.

Utóbbi esetre példa az a gyerek, aki nagyon korán elveszítette az édesanyját, és mivel a testvérei miatt helyt kellett állnia a háztartásban, túl hamar kapott felnőtteknek való felelősséget a nyakába. Persze hogy biztonságos gyereklétre vágyott volna ehelyett ő is.

Ez a hiányérzet megakadályozza aztán a továbblépésben, felnőttként is abban reménykedik, hogy a vágyai egyszer mégiscsak beteljesülnek. A kislánynak van hiányérzete, ezért marad örök gyerek a lelkében. Ha pedig ebből anyaszerepre vált, később nincs hova visszatérnie, a döntésképes, önálló felnőtt női minőség ismeretlen ugyanis a számára.

Ismered a családállítást?

Az alábbi videót megnézve többet is megtudhatsz róla.

Apád vétke, anyád szenvedése

Az anyaságot előtérbe toló félelemnek számos oka lehet. Mondjuk, nagyot csalódtál egy férfiban - olykor az is elég, hogy ilyen a családi rendszeredből jövő tapasztalás, azaz a nőket mindig átverik a férfiak -, nem akarsz - még egyszer - kockázatot vállalni, ezért inkább mellőzöd a nőségedet.

Vagy: anyád nem úgy szeretett gyerekkorodban, ahogy azt te elképzelted magadnak, és eddig attól rettegtél, hogy ugyanolyan leszel, mint ő, ám most bizonyíthatsz, megmutathatod, milyen a tökéletes anya. A legegyértelműbb figyelmeztetés arra, hogy valami erősen hat rád a lelked legmélyén, éppen annak a dilemmának felbukkanása, hogy választani akarsz a nőséged és anyaságod között.

Ilyenkor érdemes például családállítással tisztázni, mi húzódik meg a viselkedésed hátterében. Optimális esetben ugyanis mindkét minőség kiválóan együtt működik, méghozzá ösztönösen jó arányban keveredve.

Természetesen jól jön a segítség mindehhez a párodtól. Nincsenek kőbe vésett szabályok, az, hogy egy férfi és egy nő hogyan osztja fel a kötelezettségeket apaként és anyaként. Ez mindig egyedi megállapodás kérdése. A lényeg, hogy egyikőjük se vállaljon túl nagy áldozatot a saját vágyai terhére.

Lásd előre az apát is a férfiban!

Fontos tehát az őszinteség, érdemes mindig kimondani, mit szeretnél. De tudnod kell, valójában mit akarsz kezdeni az életeddel. Nem jó, ha a helyzetek alakítják a döntéseidet. A sorrend inkább fordított, te irányítasz, és ennek megfelelően kerülsz bizonyos helyzetekbe. Ha például karrierre is vágysz, meg gyerekre is, nem az a kérdés, miről mondj le, hanem: mi kell ahhoz, hogy mindkettő megvalósulhasson.

Az a legjobb persze, ha a pároddal még a gyerek vállalása előtt megbeszélitek, ki milyennek képzeli el a közös családi életet. Ilyenkor még idejében kiderülhetnek a - netán otthonról hozott - elvi különbözőségek, kikerülhetők a későbbi meglepetések, és van lehetőség közös alapot teremteni.

Amennyiben jól választottál, társad lesz a gyereknevelésben is. Az igazi társak pedig nem centizik ki azt, pillanatnyilag ki mennyit tesz a közösbe. Hosszú távon biztosan kiegyenlítődnek ugyanis az erőbefektetések. Ebbe tehát az is belefér, hogy bizonyos életszakaszokban az egyikőtökre vagy másikótokra hárul több feladat és felelősség. Na, ez a feltételek nélküli bizalom a jó párkapcsolat legfontosabb alapköve.

• házasság
• családállítás
• féderer ágnes
• anyák napja
• Lélek&Test