Feleség és anya lettem

Sokan irigyelnek tündéri babádért és valódi támaszt jelentő párodért, de te a négy fal közé zárva nem érzed boldognak magad? Gondolj arra, hogy az életet illetően két fő irány között választhatunk: szenvedünk vagy élvezzük.

Olyan könnyű az első kategóriából a másikba átkerülni. Nem kell hozzá más, csak egy kis eltökéltség, no meg, hogy átvedd a dolgaid irányítását. Hogy ezt miként teheted meg, elárulja családállítás-szakértőnk, Féderer Ágnes.

Kedves Ágnes!

Végső elkeseredésemben írok. Már magam sem tudom, mi lenne jobb nekünk. Külföldön élünk a párommal és 13 hónapos kislányunkkal. Barátaim nem igazán vannak: az itteniek barátságosan ugyan, de egymással sem nagyon tartják a kapcsolatot.

Napközben csak a párommal beszélhetek telefonon, míg ő a munkahelyén van, de néha túlságosan is sokszor hívom, mert nincs kivel megosztanom az élményeimet. Ez azonban mind terhesebbé válik számára, hiszen dolgoznia kell, így aztán egyre többet veszekszünk.

Emellett persze akadnak más konfliktusforrásaink is. Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy a legpitiánerebb dolgokon is hajba kapunk. Legutóbb éppen tegnap történt ilyen: egy közvélemény-kutató felhívott, én leráztam, mert nem érdekelt a mondanivalója, a párom pedig a szememre hányta, hogy végig sem hallgattam az illetőt.

Állandóan vitatkozunk azon is, hogy hogyan öltöztetem a gyereket - szerinte kényelmetlen ruhákat adok rá. Néha már úgy érzem, semmi sem jó, amit csinálok. Ilyenkor nagyon magam alatt vagyok, és teljesen feleslegesnek érzem magam.
A másik nagy gondot az jelenti, hogy a párom szerint valósággal rátelepszem. Azt mondta, hogy szíve szerint már rég elköltözött volna, csak a kislányunk miatt van még itt.

Belefáradtam már a rengeteg veszekedésbe, ami persze a gyereknek sem tett jót, és nagyon egyedül érzem magam. Hogyan hozhatnám helyre a kapcsolatunkat?

Enci6

Kedves Enci6!

Abban gondolom, egyetértünk, hogy, ha ez így megy tovább kettőtök között, egyre nagyobb veszekedések generálódnak majd egyre pitibb ürügyekből. Ez pedig nem igazán szokott segíteni egy kapcsolatnak. Nézzük a te oldaladról: valóban nem könnyű egy idegen környezetben egyedül helytállni. Viszont ezt te felvállaltad, amikor ehhez a férfihoz kötötted az életedet, és neki szültél gyereket.

Tudod, az életet illetően két fő irány között választhatunk: szenvedünk vagy élvezzük. Olyan könnyű az első kategóriából a másikban átkerülni. Nem kell hozzá más, csak egy kis eltökéltség, no meg, hogy átvedd a dolgaid irányítását. A legfőbb szabály: nem élheted a férjed életét.

Olyan sok érdekes dolgot lehet tenni egy nap alatt. Ott van például a háztartás. Mi lenne, ha csinosítgatnád egy kicsit a lakásotokat, és kipróbálnál új recepteket? Aztán sétálj a kislányoddal. Használd ki ezt a lehetőséget a környék felfedezésére és ismerkedésre.

Beszéled egyáltalán az ottani nyelvet? Mi lenne, ha megtanulnád? Legalább olyan szinten, hogy önállóan is barátkozhass. Igen, tudom, hogy sok helyen elzárkóznak a helybeliek az idegenek elől, de nincs olyan fal, amiből ne lehetne téglákat kiütni. Nem kell mély barátságokat keresned. Elég első lépésnek néhány felszínes ismeretség.

Mi lenne, ha főznél és sütnél valami magyarosat, és vinnél belőle kóstolót a szimpatikusabb szomszédaidnak. Kizárt, hogy nem fogadják el, és nem hívnak vissza, például egy kávéra.

Van interneted? Ha csak nem a sivatag közepén éltek, kizárt az is, hogy ne legyen olyan szervezet, intézmény a környékeden, ahol zömében külföldiek fordulnak meg. Megjegyzem, erre egy nyelvtanfolyam is jó lehet, tehát keress olyan helyet, alkalmat, ahol a hozzád hasonló - úgymond - idegenekkel találkozhatsz. A sorsközösségből még barátság is lehet.

Aztán olvass. Nézz filmeket a tévében. Gondolkodj el azon, hogy mit is szeretnél kezdeni az életeddel. Ha épp nem anya és feleség vagy.

Mit dolgoznál szívesen? Készülj fel erre, keress olyan lehetőséget, amiben kipróbálhatod magad.

A házimunka, séta, játék, pihenés, bevásárlás, olvasás, nyelvtanulás, tévézés bőven ki kell, hogy töltse azt az időt, amíg a férjed dolgozik.

Várd csinosan, mosolyogva, finom étellel, és mesélj neki arról, mennyi mindent megtanítottál aznap a lányotoknak, mit láttatok együtt, mit beszélgettél a boltossal, miről mesélt a szomszédasszony, milyen tanfolyamot néztél ki magadnak, vagyis milyen izgalmas napod volt neked is: „Ja, és bocs, hogy nem hívtalak, annyira elszaladt az idő.”

Azt csinálsz persze, amit akarsz. Szenvedhetsz a négy fal között. Sajnálhatod magadat, megpróbálhatod folyamatosan a férjedet piszkálni unalmadban.

Ezek a napok, hónapok, évek mind a te életedből fogynak el. Rajtad múlik az is, hogy mit mesélsz majd a lányodnak erről az időszakról. Szerintem ideje lenne felkelned a kanapéról, illetve tenni valamit magadért. Hidd el, megéri.

Talán még a férjedet is meg tudod győzni arról, nagyon is érdemes maradnia. Hiszen egy vonzó, önálló nő a gyereke anyja.

Szurkolok neked:

Féderer Ágnes

• családállítás
• párkapcsolati probléma
• féderer ágnes
• Lélek&Test