Ilyen volt a húsvéti locsolkodás régen: szívmelengető képsorok a múltból
Régen a húsvét még nem a csokiról és parfümről szólt. Most hangulatos képeken mutatjuk meg, milyen volt annak idején a húsvéti készülődés.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Régen a húsvét nagyon gazdag volt hagyományokban. A huszadik század közepén a vidéki régiókban jellemzően sokan tartották a húsvéti szokásokat. Ilyen volt a locsolkodás is, amire a húsvét második napján került sor. Ez a házaséletre való megérés jelképe volt.
Locsolkodáskor az a lány, aki megérett a házasságra, hálából ajándék tojást adott a legénynek. Ezzel gyakorlatilag elfogadta a fiú felkérését, és az új élet jelképét nyújtotta át neki - egy hímes tojást.
Szívmelengető képsorok a múltból
Ha nem igazán ért el idén az ünnepi hangulat, nézd végig képsorozatunkat, amik visszarepítenek az igazi húsvéti készülődés forgatagába!
Az Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban a vesszőzés volt a szokás. Ennek fő kelléke a sibakorbács volt, ami 4, 6, 8 vagy 9 szál fűzfavesszőből készül. Ezzel az 50-60 cm hosszú korbáccsal aztán házról házra járva a legények, férfiak, kisfiúk megveregetik a lányokat, asszonyokat.
A sibálásért ugyanúgy hímes tojást, pénzt kaptak, mint a locsolkodásért. Pázmándon például a sibálás után még locsolkodtak is. A sibálókat borral, süteménnyel kínálták.
A locsolkodási szokások területenként eltértek. Az Ipoly vidékén például már előző este jártak a legények, ez volt az ún. tojáshajtás. Házanként körülbelül 8-10 tojást szedtek össze a nőktől. Egyes házaknál szalonnát kaptak, ilyenkor az asszonyok tojásrántottát is készítettek.
A rántottából megmaradt héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak, majd ezután indultak el locsolni.
A még legényszámba nem vett fiúk külön jártak locsolni a keresztanyjukhoz és a lány rokonokhoz. Galgamácsán ezután szokás volt a maskurázó tojásszedés, ami a begyűjtött tojások eladásáról szólt. A bevételt a legények a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.
Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. A házigazdával folytatott vőfélyversszerű párbeszédeket jegyeztek fel a hatvanas években is.
Romániában, Andrásfalván viszont például nem locsolkodtak. Csak az első világháború után kezdett divatba jönni ez a szokás, de nem vált általánossá.
Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma az étellel-itallal való vendéglátás volt, illetve a piros vagy hímes tojás.
Érdekesség, hogy csak a két világháború között vált fokozatosan általánossá a szagos vízzel történő locsolás.
(Címlapkép: Fortepan/Horváth József, cikken belüli képek forrása: Fortepan/Bencze László, Fortepan/Kieselbach Tamás, Fortepan/Horváth József, Fortepan/Jakab Antal.)
OLVASD EL EZT IS!
