Megtudhatod ma éjjel, ki lesz a férjed: szerelmi jóslás, ami csak húsvétkor működik

Nagypéntek az év legcsendesebb napja a kereszténység számára, Jézus Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának emléknapja, mikor a harangok is némák, és teljes szentmisét sem tartanak. A néphagyomány is főként a tiltásokat helyezi előtérbe, de a vallásos háttérrel sajátosan keverednek benne a tavasz kezdetéhez kapcsolódó pogány rítusok is, így egy kis szerelmi és egyéb mágia sem áll távol ettől a dátumtól.

Nagypénteken a régiek szigorú böjtöt tartottak, nem főzhettek és süthettek zsírral, tüzet sem rakhattak, nem moshattak, és az állattartással kapcsolatos tevékenységektől is tartózkodniuk kellett, legalábbis, ha szerették volna megóvni magukat és családjukat a balszerencsétől. 

Az egykori mágikus gondolkodás úgy tartotta, nagypénteken az élők és holtak világa közti szöveten is könnyen keletkeznek rések, ha például szeles az idő, azt a levegőben táncoló szellemek okozzák, éjfél körül pedig a halottak is visszalátogatnak a földre, hogy megbizonyosodjanak arról, jól vannak-e szeretteik. Nem csoda hát, hogy a jövőbe látás képessége is szerepet kapott e napon.

Szerelmi jóslás húsvét előtt

A nagypéntekről szombatra virradó éjszakának babonás hatalma volt, ha például egy egész nap böjtölő leány fésűjét és szappanját törölközőbe csavarva vánkosa alá tette, álmában megláthatta jövendőbelije arcát. Ha pedig arcát vizesen hagyta az esti mosakodás után, a törölközőjét szárazon kellett a párna alá tennie, hogy álmában leendő férje törölje meg. Kézitükrét is oda rejthette, miután megcsókolta, ekkor a szívét leginkább nyomasztó, foglalkoztató kérdésre lelhetett válaszra álmában.

A nagypéntek éjjelén feltört tojásból az az évi termésre következtettek, ha viszont héját a küszöbre tették, a házban élő, eladósorban lévő lány az arra rálépő első ember foglalkozására számíthatott kérője esetében is.

A vallásos és a babonás hit keveredik abban a nagypéntek délelőtti szokásban is, miszerint lisztből és sóból tésztát gyúrtak a lányok, majd amikor már lehetett, megsütötték, harangozáskor, kerepléskor pedig három részre harapták. Miután magukkal vitték a templomba, éjszakára szintén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják leendő hitvesük arcát.

Vizes varázslat a szépségért 

Mint ahogy nagypénteken a tűzrakásnak és a Pilátus-égetésnek, a víznek is megtisztító, mágikus erőt tulajdonítottak, aminek leghíresebb példája a hajnali, rituális mosakodás. Az, aki napfelkelte előtt a folyó hideg vizében megmosakodott, odafelé, közben és visszafelé pedig nem beszélt, elkerülhette a betegségeket egész évben, a lányok emellett szépséget reméltek a rítustól, a férfiak pedig a ragyák távoltartását.

A népszokásnak vallásos magyarázata is van, a folyóvíz jótékony hatását Cedron patakjának megszentelődésével vonják párhuzamba, miután Jézust beletaszították az őt kísérő katonák.

A folyóból merített varázsvizet rózsavíznek, hollóvíznek, aranyvíznek is nevezték, a lányok pedig haza is vittek belőle, hogy később is szépítőszerként használják. Végül, de nem utolsósorban, ha a folyó mellett fűzfák nőttek, a gyönyörű, hosszú hajért is tehettek, legalábbis, ha alattuk mosakodtak és fésülködtek meg.

Képek: Getty Images Hungary.

• babona
• húsvéti hagyomány
• húsvéti népszokás
• jóslás
• nagypéntek
• Húsvét