Mennyire vagy intelligens?

Azt többnyire mindenki tudja, hogy húsvétkor Jézus halálára és feltámadására emlékezünk.

A húsvét eredetével, a hozzá kapcsolódó hagyományokkal és érdekességekkel azonban már annál kevesebben vannak tisztában.

Vajon a te tudásod is csak részleges, vagy egyetlen kérdéssel sem lehet téged zavarba hozni? Most kiderül. A következő néggyel ugyanis tájékozottságodat tesztelheted.

Eredetileg milyen növényt szenteltek fel virágvasárnap?

A válasz egyszerű: a barkát. Csakhogy ez még távol áll az igazságtól. A barkaszentelés ugyanis csak nálunk létezik, eredetileg pálmát használtak. A pálmaágas körmenet már az ötödik, a felszentelése pedig a hetedik századtól elterjedt. A szentelt pálmát zivatar, villámcsapás, tűz és különféle varázslás ellen használták. A hagyomány hazánkba is begyűrűzött, csupán kissé módosult időközben.

Virágvasárnap - amit latinul Dominicca palmarumnak neveztek, azaz pálmavasárnapnak - kell a barkát felszentelni, melynek gyógyító, rontásűző szerepet tulajdonítottak.

Sőt, régen leszúrták a földbe, mert a hiedelem szerint elűzi a férgeket. Ezenkívül például az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítanak neki.

Mi a szokás nagycsütörtökön?

A mondást, miszerint a harangok Rómába mentek, bizonyára hallottad már. Mindez nagycsütörtökhöz kapcsolódik, amikor is a hagyomány szerint ezen a napon elhallgatnak a templomok harangjai, mert Rómába mentek, és ott gyászolják Krisztust. A harangok helyettesítésére kereplőket adtak a kisgyerekeknek, hogy az így keltett zajjal elűzzék a gonoszt.

Liturgikus szokás volt a nagycsütörtöki lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek vagy maga a király - alázatra nevelési céllal - mosta meg 12 koldus lábát. Egyes helyeken a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek el, ezt hívták pilátusverésnek vagy égetésnek. Szokás volt még ezen a napon virrasztani, ahogy Jézus is tette az Olajfák hegyén. Néhány helyen zöldcsütörtöknek nevezik a nagycsütörtököt, mert ekkor csak zöld növényből készült ételeket fogyasztottak, hogy bő termésük legyen a nyáron.

Honnan ered a locsolkodás szokása?

A víznek - mint az ősi pogány világban a tisztaság szimbólumának - mágikus erőt tulajdonítottak.Nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakodni, mert az megvédett a betegségektől. De nem csak az emberekre volt ilyen hatással: az állatokat is kihajtották a patakhoz, és megfürdették őket.

A hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Hittek benne, hogy tisztító, termékenységvarázsló és gyógyító erők vannak benne. Ez az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek hívták, ami utal a locsolás egykori módjára. A fiúk már korán reggel a kúthoz vagy a vályúhoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték őket.

Maga a locsolás eredete egyrészt a keresztelésre, másrészt egy legendára vezethető vissza. Utóbbi szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Mire használták a felszentelt ételek maradékát?

Már a 10. századból is fennmaradtak írásos emlékek az ételszenteléssel kapcsolatban. Eleinte húsvéti sonkát, bárányt, a későbbi századokban kalácsot, tojást és bort vittek szentelni a katolikus hívők a templomba. Az ételek megáldására Jézus Krisztus adott példát a kenyérszaporítással. A hagyomány célja az volt, hogy a böjt után megvédjék az embereket a mértéktelen lakmározástól.

A felszentelt ételek maradékát pedig mágikus célokra használták. Például a sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. A kalács morzsáját a tyúkoknak adták a bőséges tojástermés reményében. Talán a legérdekesebb szokás: a húsvéti ételek maradékát tűzbe is vethették, mert hittek benne, hogy a túlvilágiakhoz jut el így a morzsa.

• teszt
• ünnep
• intelligencia
• hagyomány
• Húsvét