Börtön és pénzbírság járt a tojásfestésért: sötét dátum a magyar történelemben

Most nem a mesék ideje van - jegyezte meg 1917-ben Raktáron maradtak a húsvéti játékok című cikkében a Kassai Hírlap, ami egyike volt csak a számos írásnak és feljegyzésnek, mely a háborús idők ünnepekre gyakorolt hatásáról számolt be a korabeli sajtóban.

A közös ünneplés, a finomságokkal teli asztal, és az, hogy az egész család köréje gyűlhetett, a nagy háború idején a többség számára csupán vágyálom volt. Tekintsünk hát vissza kicsit a történelembe, sötétebb fejezeteit szemlélve talán még jobban megbecsüljük, ha mi átélhetjük előbbieket.

A tojásfestés tilalma

Az első világháború kitörését övező, ma már megdöbbenésre okot adó lelkesedés nagyon hamar alábbhagyott, 1915-re pedig a harctéri veszteségek mellett a szegénység, a termelés visszaesése és az élelmiszerhiány egyre súlyosabb problémái nehezítették meg a hátország mindennapjait.

A gabonatermelés drasztikusan lecsökkent, a hús ára pedig az egekbe emelkedett, nem véletlen, hogy az ünnepekkel, így a húsvéttal kapcsolatban is sorra jelentek meg az olyan felhívások, melyek a mértékletességre szólították fel a lakosságot, vagy épp arra ösztönözték, hogy az ünnepségekre szánt összegeket ajánlják fel inkább a hadiözvegyek és -árvák számára.

A tojás nagy érték volt, és komoly vétek volt elpazarolni, amiben az 1916-ban Tisza István miniszterelnök által aláírt, a húsvéti tojásfestés tilalmáról szóló rendelet is megerősítette a lakosságot. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján kihirdetett szöveg három paragrafust foglalt magában, lényege pedig az volt, hogy a tyúktojásnak a húsvéti ünnepek alkalmából szokásos festése vagy hasonló kikészítése, továbbá az ily festett vagy kikészített tyúktojásnak forgalomba hozatala az ország egész területén tilosnak számított. Ha valaki ezt megszegte, két hónap elzárásra vagy 600 korona pénzbírságra számíthatott.

Az emberek nyilvánvalóan értették az okokat, mégis ragaszkodtak a sötét időkben némi pislákoló fényt jelentő ünnepi hagyományokhoz, selyem- és papírmasé tojásokkal helyettesítették a húsvéti tojást, liba-, fürj- és kacsatojás festésével vagy épp csalafinta magyarázatokkal próbálták kicselezni a törvényt. A Komáromi Hírlap április 30-i száma például egy gallai asszonyka esetét írja le, akinek kötényében a csendőrök nyolc kékre festett tojást fedeztek fel. Az asszony a tárgyaláson azzal védekezett, hogy falujában csak a pirosra festés tilalmát dobolták ki, mégis bűnösnek találták, hisz a rendelet színét nem, de szellemét megsértette.

A fokozódó élelmiszerhiányt a következő években az egyre súlyosabb veszteségek, a kényszerbeszolgáltatás, a jegyrendszer és a spanyolnátha is tetézte, nem véletlen, hogy a rendelet továbbra is hatályban maradt, és kiterjesztették mindennemű baromfitojásra. A Tanácsköztársaság sem szüntette meg 1919-ben, a tojásfestési tilalom alól csak 1920-ban kapott felmentést a lakosság.

Húsvéti ünnep a fronton

A fronton állomásozó katonák és a hátországban maradottak körülményeit felesleges lenne összehasonlítani, azon kívül viszont, hogy mind küzdöttek a maguk eszközeivel az életben maradásért, közös lehetett bennük, hogy sokan a legszomorúbb körülmények között sem adták fel az emberségbe vetett hitüket.

Ennek egyik gyakran emlegetett példáját jelenti az ünnepek idején az ellenséges vonalak között létrejött spontán tűzszünet, amit 1916 húsvétján a keleti, bukovinai, toporoucz-rarancei fronton is megélhettek a magyar és orosz katonák. Április 23-án ekkor éppen egybeesett a nyugati és az ortodox egyház húsvétja, amiről így ír a korabeli Délmagyarország beszámolója: „Az újból emberré-válás érzésének magasztos néhány óráját élték át a mi katonáink is a toporouc-rarancei fronton. Amint megpirosodott a látóhatár pereméje húsvét vasárnapján, piros vöröskeresztes fehér zászlóval jelent meg a honvédeinktől 30 lépésnyire fekvő orosz lövészárkok tetején egy muszka és átkiáltott a mieinknek: - Feltámadt a Krisztus, béke velünk!”

Az ellenségek felek együtt ünnepeltek, megszólalt a Himnusz, csárdást és kólót jártak a parancs által el nem rendelt fegyverszünet idején. Délután puskalövések vetettek véget mindennek, az emberek szétrebbentek. „A fegyverek ropogása, elriasztotta az ünnepi hangulatot. Elfoszlott, mint valami szép álomkép.”

Felhasznált irodalom: SkanzenBlog - A szentendrei Skanzen szakmai blogja - Kiss-Kozslik Eszter történész írása; Délmagyarország archívuma, L. Juhász Ilona A naptári ünnepek és az első világháború című tanulmánya.

Képek: Fortepan, Országos Széchenyi Könyvtár - Fotótér. Címlapkép: 1915 - Sas utca, A Pesti Hengermalom-társaság boltja a 23. számú házban, lisztért sorban állók, Fortepan/Országos Széchenyi Könyvtár/Müllner János.

• húsvéti hagyomány
• húsvéti tojás
• húsvéti tojásdíszítés
• történelem
• világháború
• Húsvét